Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963

1962. szeptember 19., I. egyetemi tanácsülés - A karok dékánjainak a jövő tanévre vonatkozó terveiről és célkitűzéseiről tájékoztatás

Az eddigi oktatási rendszer, mint egyetemi szintű kiképzés nem tartható fenn, mert gátolja az elméleti szempontok fokozottabb érvényesülését, s ezzel nem teszi lehetővé, hogy a gyógyszertári gyógyszerkészitésnél magasabb szinten folyó termelő, vagy kutató munkában,melynek problematikája viszont nemzetgazdasági szempontból is és nemcsak az egészségügy egysége szempontjából jelentős, gyógyszerészek bekapcsolódhassanak. Igen hátrányosan érzik, hogy e téren nem tettek semmit, mert a gyáripar ilyen irányú igényeinek kielégitésére egyre határozottabban jelentkeznek más egyetemek olyan tanszékei, illetőleg karai, melyek a gyógyszerkészités - határtudományokkal foglalkoznak. Véleménye szerint az Orvostudományi Egyetem illetékes abban, hogy nemcsak a gyógyszertári, hanem a gyógyszergyári gyógyszerkészités szakembereit nevelje, még akkor is, ha az általa kiképzett gyógyszerészek zöme gyógyszertárba kerül. Innen kellene kiindulni az erre vonatkozó lépésnek, természetesen nem az általános gyógyszerészképzésre, hanem a szakosított gyógyszerészképzésre vonatkozóan. Ez nagyon súlyos probléma és a megfelelő tárgyalások után engedélyt kér arra, hogy mielőbb megindítaná karon belül a vitát, hogy újból Tanács elé hozhassa a kérdést.

Az üzemi gyógyszerészképzés szakképzéssel lenne megoldható, emellett azonban nem hagyhatja szó nélkül,hogy a gyógyszertárba kerülő gyógyszerész is az eddiginél szé lesebb körű egészségügyi feladatok ellátására kellene előkészíteni, mint pld. a betegség-megelőzés és egészségügyi propaganda.

A 5 éves technikumot megelőzte egy asszisztens képzés.

Ez tekintettel arra, hogy 2o megyei székhelyen, gyógyszertéri központban volt, számukra az egységességet egy tankönyv biztosítja, de ez nem megnyugtató, ennek a felszámolására nagy szükség lenne. Ennek a tematikája kidolgozásában a Gyógyszerésztudományi Karnak erősen részt kell vennie. Kettős jellegű volna, egyrészt le tudná mér ni, hogy mik azok a kifejezetten praktikus tudnivalók és ismeretek, amiket az egyetemi képzésből leadhat a techni kum felé. A másik szempont, ez igen elősegítené a Gyógyszeré sztudományi Kar tekintélyét a hálózati gyógyszerészet előtt, ha ezek az u.n. fél-gyógyszerészek képzésében a szavát hallatná.

Ezeket a szempontokat szeretné érvényesíteni a képzési reform tárgyalásánál s e munkában Clauder professzor vezetése mellett bizottságot kiván alakítani, melynek tagjaiul Pandula docens, Laszlovszky adjunktus, és egész ségügyi állapotára való tekintettel csak konzultánsi minőségben Hársing docenst szeretné bevonni, felkérve a Pártot és a KISZ-t is, hogy képviselőivel munkájukat támogassa. A dékánhelyettes és a dékán természetesen hivatalból résztvesz a bizottság munkájában.