Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963
- 25 If A tudomány növekedése nem egyszerűen csak azt vonja maga után, hogy több tantárgy került az orvosi oktatásba s hiba volna azt gondolni, hogy minél több tárgyat oktatunk, annál korszerűbb, jobb az oktatásunk. Nem a tárgyak számának emelése visz el a jó oktatáshoz, hanem az a rendszer, mely szilárd alapokat épit a tudás számára, feltárja az összefüggéseket a természettudományos törvényszerűségek között, mely megtermékenyíti a gondolkodást. Megkísérelték az egyetemi oktatás idejét is felemelni. Ez nálunk 6 év, van ország ahol 8. Sokan ebben látják az egyetlen megoldási lehetőséget, pedig ez maga még nem lehet megoldás. A túlságosan hosszú tanulási idő nem enged elég időt a teremtő-alkotó munkára. Mire valaki mint jól képzett szakember eredeti munkára vállalkozhat, másokat tanithat, tanszéket nyerhet, már ma is legjobb esetben az 5o. éve körül jár. Nem a meny- nyiségen, hanem a minőségen van tehát a hangsúly. Olyan szilárd alapképzést kell nyújtani, mely a tudomány fejlődésével, állandóan szaporodó uj ismereteket bármikor és bármennyit is magába tud olvasztani. Van egy felfogás, mely nem hiszem, hogy célravezető lenne? s ez a mielőbbi és minél nagyobb fokú specializálódás. Ez azt a látszatot kelti, mintha ilyenkor az ismeretkincsek kisebb körét kellene elsajátítani. Innen azonban már csak egy lépés azt hangoztatni, hogy legokosabb a képzést a szakmai gyakorlaton, a belgyógyászaton,agysebészeten, szemészeten, urológián, stb. kezdeni és ezeket alaposan elsajátítani. Minden bizonnyal arra termett fiatal emberek, igy is eljutnak egy sematikus technikai gépszerüen dolgozó megoldáshoz. Az ép és kóros élet megismerése azonban nem sémákhoz igazodik, az élő szervezet nem gép és az ismeretek gyakorlati utón történő elsajátítása nem elégséges az orvostudomány továbbfejlesztéséhez és az ezt ambicionáló tudományos gondolatok kitervezéséhez. Egyetlen ut marad csak a helyes, éspedig a disciplinák olyan szerves egészét adni a leendő orvosnak, fogorvosnak és gyógyszerésznek, mely láttatni engedi a nagy összefüggéseket, a nagy törvényszerűségeket, melyeknek ismerete mindenkit képessé tesz a gondolkozásra, az önképzésre, éppen úgy, mint a tudomány továbbfejlesztésére, az uj igazságok feltárására. A fizika, kémia, biológia, morphologia, phyfiológi^ alapvető fontossága éppen a fent mondottakban van. Ezeknek a tárgyaknak a tanulása, az ezekben való búvárkodás, adja meg az orvosnak mindenkor azt a természettudomá_ nyos gondolkodást, mely az élet minden egyéni változatához való adaptációt, az ismeretek művészi értékesítését