Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963

1963. március 27., IV. egyetemi tanácsülés - A Gyógyszerésztudományi Kar felsőoktatási reformtervének irányelve és tantervi javaslatra

- 11 legyen a jövőbeni gyógyszerész.szerinte elsősorban a kormányzatnak egy olyan határozata szükséges, amely megszabja a gyógyszerészet jövőbeni szervezetét. Ha ez megvan, akkor az abban foglalt követelményekre kell tekintettel lenni a képzésnek. Ha úgy dönt, hogy minden nagyobb gyógyszertárban lesz egy vezető, akkor tudjuk,hogy körülbelül hány emberre lesz szükség és azoknak milyen feladatot kell ellátniok. Előre nem ismerve az elképzeléseket nagyon nehéz most a képzési tervet megszabni. Ha a jövendő szükséglet megvan, valamint azoknak a helye a gyógyszertárakban, akkor sokkal jobban tudnák e problémát megbeszélni. Égy olyan tervezetre lenne szükség, amely előre megmondaná, hogy pl. a falusi gyógyszertárakban, ahol csak egy ember van, ott milyen végzettségű: legyen az a gyógyszerész, egyetemet végezzen vagy felsőfokú technikumot végzett gyógyszerész is elláthatja?stb. Ezek mind olyan kérdések amelyeket feltétlen ismerni kellene ahhoz, hogy a jövő feladatait meg tudják határozni. ,

Nógrádiné* A Minisztériumnak erre vonatkozó végleges állásfoglalása még nincs, azért nincs mert az egyetemek véleményét várjak ahhoz, hogy a végső állásfoglalást meghozzák. Az egyéni véleménye az, hogy a tényleges való életből kell kiindulni, ühidomásul kell venni azt, hogy ezen a pályán, hogy alakult a helyzet. Ha ebből indulunk ki ekkor azt látjuk, hogy volt egy szakma, vagy hivatás, amit úgy hívnak, hogy gyógyszerész és ami az utolsó évtizedek folyamán fogalmában ill. munkakörében nagy mértékben megváltozott. A gyógyszerészek döntő többsége - nem beszélve egy kiemelkedő kis rétegről * akik gyógy- szenlárakban dolgoztak-foglalkoztak a gyógyszerkészités- sel, ellenőrzéssel, stb. Ez azonban megváltozott,, mert ma már döntő többségben a gyógyszerészi tevékenység a kész gyógyszerek kiszolgáltatásából áll." Ha a kereskedelem többi területén megkivántatik az, hogy a dolgozó azt az anyagot, amivel dolgozik ismerje, akkor a gyógyszerésztől is megkivántatik, hogy a gyógyszereket ismerje és ismeri is. Arról nem beszel, hogy milyen szinten.

Egyéni véleménye szerint tehát ehhez egyetemi képzés nem szükséges. Ha ez nem szükséges, akkor fel lehet tenni a kérdést, hogy mi szükséges. Szerinte a^felsőfoku technikum megfelelő tematikával és gyakorlati képzéssel ennek amunkakörnek ellátásához elég. Viszont minden gyógyszer- tárban legalább egy gyógyszerész egyetemi képzettségben kellene hogy részesüljön. Ez a szám a gyógyszertárak nagyságától, forgalmától függ. Jelen pillanatban számsze- rüséggel meghatározni nem lehet. A világ nagy részében is már az a helyzet, hogy vannak egyetemet és szakiskolát végzett gyógyszerészek. A kari vitákból is úgy vette ki, hogy ez a véleményük. Magyarország gyógyszeripara igen fejlett, nem vitás azonban az a tény, hogy nem ezres nagyságrendű szakembert igényel. A gyógyszerkészitő tevékenység elment a gyógyszertárból a gyógyszergyárba, tehát a gyógyszerésznek követni kell a feladatkörét, ott kell csinálni ahol a gyógyszerkészités folyik. Megitélése