Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963
1962. szeptember 28., Rendkívül tanácsülés - Az 1962-ben végzett orvosok és fogorvosok doktorrá avatása
2o 9o a jövő bebizonyítja, hogy ez sikerült is. Az az orvos, aki etikailag megállja a helyét gyógyító munkássága közben a társadalmat is gyógyítja, Épülő szocialista társadalmunknak elsősorban olyan orvosokra és fogorvosokra van szüksége, kik egyaránt kötelességüknek tartják a rájuk bízott betegek gyógyítását és az egészséges társadalom felépítését. Az orvos éppen ezért nem vonulhat visz- sza a társadalom életétől, szakmájából fakadóan ott kell lennie nemcsak az egészségügyi, de a tudományos, kulturális rendezvényeknél is. Ha megfigyelik, láthatják, valóban úgy van, hogy mindezen társadalmi megmozdulásnál az orvosok nagyobb számban vannak képviselve, s a társadalom egyéb életjelenségeiből az orvosok jobban kiveszik a részüket. Az emberekkel, a kulturális élet különböző megnyilvánulásaival kapcsolatban a hivatása hozza össze az orvost. Világszerte, a nemzetközi porondon is, számtalan nagy orvos vesz részt abban a táborban, mely a békéért küzd, mely szeretné az általános lefegyvérkezésen keresztül örök időkre elkerülni a háborút. Ez a küzdelem az emberiség jövőjére sorsdöntő. Ki volna méltóbb, hiva- tottabb a békéért harcolni, mint az orvos, kinek hivatása nem sebek okozása, hanem gyógyítása, nem fájdalmak keltése, hanem megszüntetése. Az orvos, amikor gyógyít, egyúttal tanít is, ismereteket, tudást terjeszt, eszméket, gondolatokat ad, s igy az orvosi munka fontossága nemcsak az egészségügy területére korlátozódik. Soha még ilyen lehetőség nem adódott arra, hogy az ismeretek terjesztésével aktiv erőt szolgáltassunk a békeharchoz, mint éppen napjainkban. Az eddigi társadalmakban bukásra volt.Ítélve minden olyan törekvés,mely a háborút ki akarta küszöbölni az emberiség életéből. A társadalmi igazságtalanságnak kellett előbb megszűnni ahhoz, hogy a háború ellen sikerrel lehessen harcolni. Ha Önök a beteg emberek gyógyításán kívül az egészséges társadalomért és egyszersmind a világbékéért is küzdeni akarnak, úgy azt a zászlót viszik szerte az országban munkahelyeikre, melyet az egyetem magáénak vall. Mi, akik Önöket oktattuk, csak akkor mondhatjuk el, hogy jó munkát végeztünk, ha az önök munkája nyomán nemcsak az emberi szerveset, hanem az emberi társadalom kórokozói is mind kevesebben lesznek. Ha ebben a szellemben dolgoznak, akkor Önök nemcsak a magyar egészségügynek lesznek derék katonái, hanem előmozdítva a világbéke ügyét, egyúttal az emberiség jövőjéért is becsülettel fognak munkálkodni. Ehhez a munkához kívánok az Egyetemi Tanács és a magam nevében is jó egészséget, örömteli életet és sok-sok sikert. Megköszönve a szives megjelenést, ezzel a nyilvános rendkívüli tanácsülést berekeszti. k.m.f
