Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1962. április 28., Össztanári értekezlet - A státusok elosztásával kapcsolatos kérdések megbeszélése
T — 333- 13 Gebest: A rektor intézkedhet továbbra is folyamatosan . Kéktori De ha befutnak: a különböző igények, valamihez mégiscsak tartania kell magát. Gömöri: Ebben az esetben azt javasolja, hogy elsősorban oda adjon a rektor státust, ahol a legszükségesebb, ez megállapítható ebből az anyagból is. Issekutz: Javasolja, hogyükiküldendő bizottság mun- kájónak befejezéséig a rektor ezt a jelenlegi anyagot vegye alapul. Nyirő: Javasolja, hogy a rektor saját hatáskörében intézze az állások elosztását, tekintve, hogy most más határozatot úgy sem tudnak hozni, mint azt,hogy majd egy rektori bizottság vizsgálja meg a kérdést. Addig viszont intézkedésre van szükség. A rektor a legjobb belátása szerint intézkedjék, a legteljesebb bizalommal vannak a rektor intézkedése iránt. Rusznyák: Az előbbi javaslatát kiegészíti azzal,hogy két bizottság legyen, egy elméleti és egy klinikai. A bizottság azonban ne úgy dolgozzék, hogy egyszerűen tudomásul vegye az intézetvezető kívánságát, hanem szálljon ki az intézetbe és saját véleményét közölje, mert egész biztos, hogy ha az intézetvezetők véleménye illetve igénye szerint teszik a javaslatot aJc- kor legalább 300 állás szükséges. Rektor: Szeretné a tanszékek munkáját az egész egyetemi káderpolitikában nagyobb hangsúllyal aláhúzni, nem arról van szó, hogy esetleg nem tudna dönteni, de úgy szeretne dönteni, hogy az a legjobb legyen. Azért tárta az értekezlet elé ezt az anyagot, ami hónapok munkáját jelenti, hogy legyen tájékoztatva mindenki és ez nemcsak egy signo, hanem kiindulási pont, amely különböző területen sok pozitivumot felvet. Tökéletesen egyetért azzal, hogy úgy a normák kérdését, mint az egyes intézetek feladatait meg kell nézni ahhoz, hogy meg tudják állapitani mennyi állás szükséges. Az eletílazonban nem szeretné úgy lefogni, hogy addig, amig ez be nem következik,addig ne történjen semmi. Mindenféleképpen valamihez kell tartaniuk magukat, jelen pillanatban ez a hibás norma szolgálhat alapul. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy pl. az Anatómiai Intézetben most el kell érni a 40 létszámos normát, ami az ideális helyzetet jelenti. Neki biztonságot ad egyrészt, ha az értekezlet tudomásülveszi, hogy itt tenni kell valamit, ^ másrészt pedig az, hogy a professzorok lássák, hogy egyenlőtlenül vannak elosztva az állások, tehát a jövőben mégiscsak oda kell adni, ahol rosszabb a helyzet. Közben meg kell, hogy történjenek a felmérések. . / .
