Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1962. április 28., Össztanári értekezlet - A státusok elosztásával kapcsolatos kérdések megbeszélése
33o r-lőhessen hiba történni nyilvánvalóan ha e szerint a norma szerint intézkednek. Ha lesz a 4° intézet között amelyik egyet sem kap és lesz amelyik kettőt kap, nem fog olyan égbekiáltó igazságtalanság történni, mint ami a jelenlegi állapotok szerint van. Viszont feltétlenül szükséges, hogy egy professzori bizottság intézetenként merje fel úgy a helyzetet, hogy az intézetvezető jelenlétében megtárgyalnak bizonyos különleges szempontokat^ Tehát ismétli, most fogadják el azért, hogy az élet az egyetemen mehessen. Ismétli, hogy ez csak egy a kollektiv szempontokat figyelembe vevő ügyintézés a rektor részéről,mert joga van anélkül az ÖS3Ztanári értekezlet nélkül is, mindenféle bizottság nélkül is, álláselosztásokat végezni. Gegesi: Ahhoz nekik ezt nem kell elfogadni} hogy a rektor intézkedjen, ezt mint rosszat nem fogadhatják el. A rektor intézkedhet; holnap, holnapután aziránt, hogy ezek az állások a legjobb belátása szerint hova itélendők. Ez az ő hatásköre, nem kötelező itt semmi más, mint az ő belátása. Nem kötik meg a kezét, hogy ezt addig js legjobb belátása szerint rendezze, de hogy eztorendezési elvként . a javasla- elfogadják ez az abszurdum. A rektor vállalja a ' tot felelősséget az állások elosztásáért, de ha jól akarnak elindulni, nem lehet ebből kiindulni. ra jelen javaslatból2» Petényi: A rektor saját hatáskörében való intézkedése nagy felelősséggel járiezt egyszemélyben nem vállalhatja. Azt javasolja, hogy fogadják el ezt a kimutatást kiindulási alapnak, Rusznyák professzor ur javaslatát a továbbiakra helyesnek és jónak tartja. Pékli: ügy látja 4 hogy az értekezletnek két alap- gondolata van, amely körül a vita folyik; az egyik az, hogy az itt közölt normák el fogadhatók-e, a másik pedig, hogy azok az alapszámok, amire épültek ezek a normák azok helyesek-e. Azt hiszi az lenne a helyes, ha az alapszámokat felülvizsgálná a professzori bizottság és egy jó alapszámra épülne fel a norma és ennek alapján kellene kialakulni végsősoron, hogy milyen létszáma legyen az intézeteknek. Mert pl. az ambuláns betegek aránytalan kimutatása klinikánként^ a rossz nyilvántartásból adódhat. A másik, hogy állást kellene foglalni, hogy azok az alapelgondolások, amelyek azt tételezik fel, ami itt le van Írva, hogy egy-egy elméleti intézetben 15-20 fős tanulócsoporttal kell számolni, azok helyesek-e, vagy a klinikák 10 fős csoportjai a jelen adottságok mellett, hogy ezek az alapelvek helyesek-e vagy helytelenek. Mert ha itt ezt a kérdést el lehet dönteni, akkor már megint tovább lehet építeni ezekre a számokra. Mert csak úgy lehet össze-
