Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1962. március 28., VI. egyetemi tanácsülés - Az 1961. évi gazdálkodásról szóló beszámoló jelentés megvitatása
11 Sokat vits.tott kérdés yolt az, hogy belgyógyászati gyakorlat heti 2, vagy heti 3 óra legyen, A bo 1gyógyászati professzorok egy része a heti 3 órához ragaszkodik, a gyakorlatvezető tanársegédek túlnyomó többségének véleménye szerint azonban, he ti 3 óra gyakorlat egyfolytában sok, megerőltetést je lent oktatóra, hallgatóra §s betegekre egyaránt, úgy, hogy gyakorlatilag alig is vihető keresztül, A gyakorlatvezetők véleménye szerint a he ti 3 órás gyakorlat elkerülhetetlenné teszi azt * hogy u.n, kis e leadásokat ne tartsanak, A kérdés vitatható, és fölmerül az a gondolat is, nedvolna-e célszerűbb a heti gyakorlati órák számát úgy elosztani, hogy abból heti 1 óra tantermi betegbemututáfí lenne, > A sebészet oktatása azon elvnek megfelelően, hogy klinikai tárgyak csak az alaptárgyak befejezése után kerüljenek oktatásra, ugyancsak a III,évfolyam második felében kezdődne. Az ötödik félévben sebészetből 4- elméleti és 2 gyakorlati órát javasol a tervezet, IV,évfolyamon 3 elméleti ás 2 gyakorlati órát, A tervezet szerint a sebészeti mütét- tan, mint külön tárgy: megszűnne és az V,évfolyamán égy féléven keresztül heti 2 órában külön mütéttani gyakorlatok lennének. Ez természetesen azzal járna, hogy sebészet - és sebészeti műtéttan egy tárgyat, ill, egy szigorlatot jelent. A sebészeti mütéttant mint különálló tárgyat a medikus oktatásban semmi sem indokolja, sőt minden indok amellett szól, hogy ezt.a szorosan összetartozó stúdiumot ne válasszuk mesterségesen ketté, A sebás zet oktatása során elkerülhetetlen, hogy műtéti technikai kérdésekről ne legyen szó. Nem egészséges , hogy ezen technikai kérdésekről a négy fennálló sebészeti,tanszék mellett, egy különálló tanszéken is halljanak a hallgatók. Bizonyos kérdésekben ugyanis a sebészeti tanszékek között is és a sebészeti mütéttani tanszak között is vélemény különbség lehet ás ez, a kellően fel nem készült* és önálló Ítéletalkotásra még nem alkalmas hallgatót me gzavarja. Mindezektől eltekintve is, szemléleti szempontból sem helyes a sebészetnek és a sebészet egy részének, a mütéttannak különválasztása. Kétségtelen az a tény, hogy a sebészeti mütéttannak mint önálló tudománynak igen nagy jelentősége van, de a medikus oktatásban nem lehet és nem is szabad a tudomány szakosodásának útját követni. A sebészeti műtét;,an jelentősége a tudományos munka mellett, elsősorban a továbbképzésben domborodik ki., A medikus, oktatás azonban nem követheti a szakorvos képzés szempontjait sem, 12o7.
