Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1961. szeptember 1., Egyetemi tanácsülés - A tisztségéből lelépő rektor búcsúztatása és a kinevezett, tisztségébe lépő rektort beiktató felszólalás
23 n Azokat a téves Ítéleteket, káros eszméket, melybe még mindig belebotlunk, csak az ifjúsággal való közös munkában lehet megszüntetni, nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy ilyenek nincsenek és be kell látnunk, hogy számtalan, aránylag kis, nem politikai hiba, nagy politikai kárt okozhat, s világnézeti nevelésünket alapjában rendítheti meg. Az Egyetemen folyó tudományos kutatás feltételeinek biztosítása, a megfelelő kutatók képzése, nem választható el az oktató-nevelő munkáról mondottaktól, s e téren ugyancsak nagy felelősség terheli az Egyetemet, mint olyan intézményt, ahol a tudományos káder anyag legnagyobb része formálódik. Az egyetemi tudományos kiképzés fő eszköze a tudományos diákkör. Ez lehetőséget nyújt jobb tudományos képzésre, szakmai elmélyülésre, s ezért főforrása a szakmai utánpótlásnak. Ezt az eszközt tovább kell javítani és nem szabad engedni, hogy az ebbe befektetett energia ne hozza meg gyümölcsét. Kell, hogy a tudományos diákkörök legyenek azok a helyek, ahonnan az Egyetem káderutánpótlását nyeri. A tudományos munka fejlesztésében a legmesszebbmenő harmóniában kell dolgozni az Akadémiával, ami nem jelent újdonságot, de közös felelősségünk tudatában itt is találunk még megoldandó feladatokat. Nagy feladatok várnak reánk a gazdasági problémák megoldása terén, mely egyaránt érinti az Egyetemen folyó mindennemű munkát. A rend, tisztaság, kórházi kultúra, stb. terén is nem egy jelentékeny probléma akad. Az az érzésem, hogy Egyetemünket most mór nem quantitásban, hanem elsősorban quálitásban kell fejleszteni, megállapítva a sürgősségi sorrendet. Klinikáink sok-sok olyan problémával bajlódnak, melyeknek megoldása a fenti célkitűzés elérésében nélkülözhetetlen. Klinikáink speciális helyzetet kell, hogy elfoglaljanak a magyar egészségügyi ellátás területén, olyan feladatokra kell koncentrálni erejüket, melyeket csak ők oldhatnak meg. Hogy ennek megfeleljenek, egészséges együttműködést kell kiépíteni a nivósabb közkórházi osztályokkal.^ Messze vezetne, ha tovább folytatnám a reánk váró feladatok felsorolását. A feladatok nagysága miatt a munka vállalásakor mindjobban érzem annak szükségességét, hogy az Egyetem minden dolgozójának megtaláljam a kezét. Professzor társaim kollektiv bölcsessége nélkül nem tudom elképzelni a sikeres munkát, éppen ezért a kari tanács fontosságát tovább szeretném növelni, a kari dókán elvtársakkal történő szoros együttműködésben. De ugyanilyen fontosnak látom, hogy az 5?
