Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962

1962. március 15., Rendkívüli ünnepi tanácsülés - Március 15-i évforduló megünneplése

- 8 in

Tarpai Márta?

Tisztelt Rektor Ur! Tisztelt Egyetemi Tanács»

Leírhatatlan öröm érzése fogott el bennünket, amikor megtudtuk, hogy az 1960/61-es tanévben az örökös vándordíját elnyertük. Önkéntelenül adódik, hogy ilyenkor végiggondolja az ember azt az utat, amely elvezetett ehhez a győzelemhez.

Még egész kislány voltam, amikor már rendszeresen jártam úszni, nem azért, mintha különös céljaim lettek volna, egyszerűen csak azért, mert szerettem a vizát és a mozgást. Később, amikor megismertem a versenyizgalmat, a verseny és a győzelem minden szépségét, elhatároztam, mindent elkövetek, hogy minél jobb eredményeket érjek el, minél jobb sportoló legyek. Az általános és középiskolában a sport és tanulás könnyen összeegyeztethető volt, az egyetemen azonban a kettő összehangolása már komoly megterhelést jelentett.

Ma már, amikor az orvostudomány oly magas színvonalon áll, s a sportban is napról-na^ra javulnak az eredmények, nem könnyű feladat mindkét helyen egyaránt helytállni. S ha ez mégis sikerül, igen szívós, kemény, néha lemondó, önfeláldozó munkát is kiván. Éppen ezért örültem, mikor hallottam, hogy a mi egyetemünk Tanácsa volt az első, amely jutalmazni kivánta a sportban és tanulásban egyaránt kiváló hallgatókat az "egészséges, edzett test az alapja * magas fokú szellemi kultúrának" elnevezésű örökös vándordíjjal.

Régi görög szokás szerint kalokagathia győztese lett az az ifjú, aki sportteljesítményben és szellemiekben a legkiválóbb volt. ókori hagyományok modern változata ez az örökös vándordíj, melynek kicsinyített mása most hetedik alkalommal kerül kiosztásra. Boldogan köszönjük meg Rektor Urnák, az Egyetemi Tanácsnak és KISZ szervezetnek, hogy nekünk Ítélte e vándor dijat.

Ez a bizalom nemcsak köszönetre, hanem nagy elhatározásokra is kötelez bennünket.

Köszönetét mondunk professzorainknak, oktatóinknav, akik tői szakmai tudásunkat kapjuk, edzőinknek, sportvezetőinknek, akik sportbeli tudásunkat fejlesztették, segítettek eredményeink elérésében.

Végül köszönetét mondunk kedves szüléinknek és mindazoknak, akiknek áldozatos munkája biztosította számunkra a tanulás és sportolás lehetőségét és az eredményes munkához szükséges légkört.

UgyanakVor e kitüntetés az eddiginél sokkal jobb munkára is ösztönöz bennünket. Célunk továbbra is az, hogy az egyetemen tudásunk, sportpályán képességeink legjavát adjuk, s ezzel szocialista hazánkat szolgáljuk.