Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1962. február 17., nyilvános rendkívüli ünnepélyes tanácsülés - Az 1962-ben végzett gyógyszerészek avatása
- Io Nehéz meghálálni mindezt, de J^ér^ük Nektek, hogy ez értünk hozott áldozatokat*eos!em fogjuk elfelejteni. Most pedig gondolatban búcsúzóul megszorítjuk azok kezét, akik elfoglalták hejyünket az Egyetem padjaiban. Kérünk benneteket, őrizzetek meg szeretettel emlékez etet etekben. Tisztában vagyunk azzal, hogy tudásunk nagyobb részét még ezután kell megszereznünk. Gyógyszerészi hivatásunk arra kötelez minket, hogy a tudomány minden uj .redményét megismerjük és az emberiség szálgálatába állitsuk. Csak igy felelhetünk meg annak a bizalomteljes várakozásnak, mellyel dolgozó népünk és Kormányzatunk fordult felénk. Kérjük fogadjanak bennünket, pályánk kezdetén álló fiatal gyógyszerészeket olyan szeretettel, mint ahogyan mi készültünk felelősségteljes hivatásunkra. Rektor: dr.Rajz György, az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára kivan szólni. dr.Rajz György: Tisztelt Ünnepi Tanácsülés! Az Orvos egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének nevében meleg szeretettel köszöntőm úgy az idősebb, mint a legfiatalabb gyógyszerész generációt. Államunk megbecsülésének szerető megnyilvánulása az ünnepi diplomák átadása. Tudjuk azt, hogy sok még a tennivaló az idősebb dolgozók szaciális, kulturális helyzetének megjavításában, de úgy hiszem napról-napra tapasztalják Önök népi demokráciánk gondoskodását, segitő készségét. Kérem, ha alkalom kínálkozik adják át sok éves tapasztalatukat és továbbra is mutassanak jó példát az ifjabb nemzedéknek. Kedves Ünnepeltek! A gyógyszerészi munkajhivatás is. Az idősebbek, akik közül többen vidéken, kis faluban dolgoztak, elmondhatják, hogy nemcsak a gyógyszert, hanem képletesen értve gyógyirt is adtak a betegeknek. Lelki gyógyírról beszélek, mert legtöbb helyen, ahol az egészségügyi dolgozók hivatásának tekintik munkájukat. s a gyógyítás és gyógyszer mellé pár megnyugtató, vigasztaló szót is csomagolnak, kiérdemlik a betegek bizalmát és szeretetét, azaz hivatásuk magaslatán állnak. Uj gyógyszerészeinkre, kik most kezdik felelősségteljes^ munkájukat, - nagy feladat hárul. A jól elkészített elméleti alapot a gyakoriatban való helytállás fog igazolni. Nem féltjük őket, mert tudjuk, hogy az egyetemtől, oktatóiaktól olyan szakmai tudást és közösségi szellemet sajátítottak el, mely a modern gyógyszerészi szellemet magas fokon tükrözi. Szeretnénk, ha jelenlegi tudásukat tovább gyarapitanák s az elmélet és gyakorlat okos koordinálásával a haladást, fejlődést is szolgálnák.
