Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1962. január 24., IV. egyetemi tanácsülés - Az Egyetem élelmezési helyzetéről és fejlesztéséről jelentés
az elkészített étterembe, vagy ugyanolyan szállítási megoldással, mint esetleg a külső, telepen kivüli intézetekhez történik a szállítás. Ezeket a kérdéseket - mielőtt a konyha befejeződik el kellene dönteni,hogy milyen gyakorlat legyen itt a jövőben, ne akkor érje ez váratlanul az Egyetemet és akkor keletkezzen különböző vita és veszekedés egyes klinikák részéről és a külső intézetek részéről is. Valóban az a helyzet, hogy az elmúlt időszakban, nem is olyan régen, olyan határozat született, hogy az Elmeklinikai konyha megépítése, időben kicsit későbbre tolódhat, tekintettel arra, hogy-a külsőtelepi nagyfőző konyha mellett van és az I.sz.Szemklinika konyháját kellene elsődlegesen rekonstruálni, mert az elég távol van és borzasztó körülmények vannak ott. Helyes, ha az ilyen korábbi határozat érvényesül ebben az anyagban. Azianyag felvet létszámigényt; ismert, hogy létszámbelileg hogy állnak ma, amennyiben a lehetőségek megengedik a későbbiek során meg kell oldani ezt a kérdést. Felmerül az, hogy egyszer már a Minisztérium, i960, szeptemberében befejező tálaló konyha létszám- szükségletére 9“lo fős létszámot biztosított azzal, hogy ennek az üzemeltetését ebből kell fedezni. Bizonyos létszámnak az Egyetemen belül kell lenni e célból. Ezt is meg kell nézni, hogy hol van jelen pillanatban ez a létszám. Bős: Az Egyetem élelmezése kétségtelenül nagyon rossz, más kórházaékéhoz viszonyítva is, pedig azok is ugyanebből az összegből gazdálkodnak. Ez arra mutat, hogy valami egyéb hiba is van és nem kizárólag a pénzügyi keret okozza ezt. Az egyéb pedig az, hogy az Egyetemnek teljesen elavult az élelmezési rendszere. Ma m ár világszerte, keleten, nyugaton egyaránt azt csinálják, hogy van egy nagy központi előkészítő konyha, nagymértékben gépesítve, ez azonban nem állit elő készételt, csak olyat, ami jól birjá a szállítást és akár másnapra is félre lehet tenni, pld. cükrászüzeme készterméket készit, de a főzeléket már nem főzi meg teljesen és pláne nem szállit főttésztát,' már kifőzve. Ez abszurdum, ahogy az Egyetemen történik. Tehát világszerte az a helyzet, hogy áttértek központi, nagy előkészítő főzőkonyhákra és ezek alá épült befejező konyhákra. Ez nem azonos egészen az u.n. decentralizálással, amit az Egyetemen emlegetnek. Decentralizálás alatt azt értik az Egyetemen, hogy hasonló tipusu munkákat végeznek, de külön-külön kisebb konyharészlegekben, a féntemlitett rendszerben pedig mást végez a befejező konyha és mást a nagykonyha. A befejező konyha végeredményében alárendelt intézménye a központi konyhának, amely kiszolgálja teljesen anyagokkal, beszerzéssel és mindennel. E felé kellene haladni és a legnagyobb baj itt, hogy ennek a műszaki feladatai nem haladnak előre. Amikor az egyik