Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1961. október 25., II. egyetemi tanácsülés - Az Egyetem textilellátottságának kérédse
Melléklet Elgondolások az orvostudományi egyetemek területi munkájáról. 1. / Általában le ice11 szögezni, bogy az orvostudományi egyetemek legelső és legfontosabb feladata az oktatás, amely mellett természetesen kutató és gyógyitó' munkát is kell végezniük. Véleményem szerint a gyógyitó es kutató munkának is végsó fokon az oktatói munkát kell szolgálnia. Oktatás alatt elsősorban az orvostanhallgatók képzését kell érteni, de az egyetemek feladata továbbá a szakorvosképzés, illetőleg az orvostovábbképzés is, 2. / Az egyetem munkájának mindenképen követnie kell a területi elvet, 3. / A területi elv alapján az egyetemnek munkája; a. / helyi, azaz azon városban /város és környéke/, ahol az egyetem székhelye van, b. / távolabbi értelemben vett területi munka, azaz az országnak az illető egyetemre eső része. Ennek keresztülvitele céljából a 4 orvostudományi egyetem között az ország az egyetem klinikáinak kapacitása és lehetősége szerint 4 részre osztandó és 1-1 megfelelő terület csatolandó a különböző ox'vo studományi e gyet omekhe z • 4. / A helyi területi munka abból áll, hogy az illető városhoz tartozó területen az egyetem is résztvesz a betegellátásban. Erre az egyetem ágyainak/ill, kapacitásának/ maximálisan 25 %-a használható fel. Az egyetem a hozzátartozó körzetek orvosaival is foglalkozik, azok bejárnak az illető egyetem megfelelő klinikáira, a referáló üléseken, szakmai megbeszéléseken résztvesznek s a hozzájuk to.rto- zó betegek konzultálásában is együttműködnek, a'beküldött betegekért az illető egyetemi klinikáik felé felelősek. Ezen rendszeren keresztül Budapesten a sávrendszer is*megvalósítható, az illető klinika ágyainak 25 %-ig, ez azonban külön megbeszélendő!! 5»/ A tágabb értelemben vett területi munka vonatkoznék - miként már fentebb említettem - az országnak az egyetemek számára kijelölt területére, úgy hogy az illető klinika az illető város nagyobb kórházaival /vezető kórházak/ ill. a hozzátartozó megyei kórházakkal tart közvetíti kapcsolatot, de felügyel arra is, hogy őzek a hozzájuk tartozó kisebb /járási kórházak/ felügyeletét mennyire látják el helyesen. Ezen tágabb értelemben vett területi munka során kell a továbbképzéssel is foglalkozni. Erre a következőket javaslom: a./ Szakorvosképzés. A városi, egyetemi klinikai szakorvosjelöltek menjenek le vidéki kórházakba, viszont az ő helyükre a továbbképzés biztosítása céljából jöjjön fel a vidéki szakorvosjelölt. A belgyógyászat területén úgy gondolom, hogy a szakorvosképzésben kötelezővé kellene tenni a nagyvárosi orvosjelöltek számára, hogy legalább 3 hónapot töltsenek viae ken kisebb kórházban vagy akár körzetben. Enélkül a belgyógyá szati szakvizsgára engedni a jelöltet nem lenne lehetséges, Ugyanakkor javasolom, hogy a ma már azt az idejétmúlt rendszert, ho_,y a belgyógyászati szakorvossághoz 6 hónapot fertőz osztályon kelljen tölteni, csökkentsük 3 hónapra. Mindenki előtt ismeretes az, hogy a fertőzési probléma szerencsére lényegesen csökkent s•igy a képzés problémái is sokat vesztettek jelentőségükből, J- h iP 2414/1961.
