Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962

1961. október 25., II. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok

- 5 Issekutz: Valósággal meglepte az, hogy a vidéki Egyetemek igy ránk támadtak, hosszú ideig volt vidéken és mindig igyekeztek a pesti egyetemmel együtt dolgozni. Furcsa szerinte ez a beállítás, mert budapesti beteg a legritkább esetben kerül vidékre, annál gyakoribb, hogy vidéki beteg kerül Budapestre, tehát a vidéki Egyetemekről bővebben lehetünk mi tájékozottak. Hogy a vidéki Egyetemek az értekezleten elmondottakat mire alapozzák, azt nem tudja. Itt arról lehet szó, hogy ezt védőpajzsul használják fel. A 13.§. okozzn a bajt. Abban ki van mondva, hogy az eltávozó betegtől szabad ajándékot elfogadni. Ott semmiféle korlátozás nincs. Ha a Minisztérium korlátozni akarja, akkor egy miniszteri rendelettel, vagy egy bizalmas leirattal ezt a pontot meg kell változtatni. így, hogy a rendeletben benne van, ez okozza a legnagyobb nehézséget. Egyértelműen ki kell mondani, hogy lehet vagy nem. Javasolja, hogy az intézet vezetőnek jelenteni kelljen, hogy melyik orvos mennyit kapott és igy ellenőrizni lehet ezt a kérdést. Lehet kérni a profesz- szortól, hogy 3 hónaponként jelentsék, hogy ennyi és ennyi esetben ennyit fogadott el az orvos a betegtől és azt tovább kellene jelenteni a Minisztériumnak.

Balogh: Maga részéről is köszönetét féjezi ki Radnót . professzor asszonynak, hogy kiállt az Egyetem érdekében és azt az általánosítást visszautasította. Nem szabad elharapódznia annak a szemléletnek, hogy egy esetből általánosítanak, bár sajnos ez általános szokás.

Mész: Valóban el van terjedve ez az álláspont az országban. Tavaly, amikor Debrecenben járt, a debreceni orvosegyetem párttitkára hasonló ilyen felszólalást tett s azt be is jelentette Somogyi elvtársnak. Helyesnek tartja Radnót professzor asszony fellépését, van a dolognak azonban egy másik oldala; sem maga, sem Radnót professzor asszony nincs a kérdéssel tisztában, hogy mi a helyzet. Meg kellene találni a módját annak, hogy az Egyetemi Tanács tiszta képet kapjon. Eddig két alkalommal szerepelt az Etikai Bizottság jelentése a Tanácsülésen és úgy látja, hogy azok meglehetősen formálisak. Az Etikai Bizottság álláspontja az volt, hogy azokkal az ügyekkel foglalkozik, amiről jelentés érkezik. Nagyon jól tudják, hogy bejelentésre ritkán ke- rül sor, még akkor is, ha gyakoriak az etikai vétségek. Az Etikai Bizottság jelenlegi működése nem megfelelő ahhoz, hogy a való helyzetet megmutassa. Kéri, hogy a klinikus professzorok megbeszélésén résztvehessen,mert rá hárul az a feladat, hogy az etikai előadásokat a hallgatóknak megtartsa.

hJ2,