Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1961. szeptember 25., Rendkívüli egyetemi tanácsülés - Az Orvosi Rendtartás végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok
8 A másik, ami a jelentéssel kapcsolatosan és amit szeretne felvetni, az orvosetikai bizottság működésével kapcsolatos jelentés egyik bekezdése, ami véleménye szerint nem helyes álláspontját képviseli az Etikai Bizottságnak: arról van szó, hogy a szak- szervezet egyes funkcionáriusai - Írja a jelentés - a nevelő munkát úgy értelmezték, hogy célszerűbb volna, ha az Etikai Bizottság tagjai felvilágosító agi- tációs munkát végeznének beszélgetés formájában az egyes intézetekben. Az Etikai Bizottság véleménye azonban az,- hogy nem ez a döntő, hanem a vezetők példamutatása. Igaza van az Etikai Bizottságnak abban, hogy döntő kérdés egy intézet etikai légkörében, hogy milyen a vezető, de ez nem tehermentesítheti az Etikai Bizottságot és nem veheti le ezt a feladatot a válláról, hogy azokban az esetekben, amikor szóbeszéd tárgya egyes emberek nem etikus magatartása, függetlenül mindenféle konkrét nyomozati anyagtól, magához kéresse az illetőket, felvesse előttük azokat az adatokat, amelyek az Etikai Bizottság tudomására jutottak és megbeszélje velük, hogy helyes lenne a magatartásukon változtatni, azért, hogy még a látszatát is elkerüljék annak, hogy ilyen szóbeszéd előfordulhasson az egyetemi közvélemény előtt. Van itt egy harmadik kérdés, amiről tud és tisztázni kellene. Itt pld. olyan általánosan elfogadott gyakorlatról van szó - a Fogorvosi Karon konkrétan - hogy a fogorvostanhallgatók gyakorlati oktatásához szükséges beteganyagot maguk a hallgatók hozzák, olyanokat,akik hajlandók alávetni magukat az oktatásnak. Nem tudja, hogy ez helyes-e, mindenesetre nagyon nagy ellenőrzést igényel,- hogy ez a magánbeteg gyűjtés a Fogorvosi Karon mennyiben szorítkozik csak az oktatásra, vagy pedig ennek az ürügye alatt az oktatók maguk is hozzák a maguk betegeit, ugyancsak oktatás ürügyén, ahol más, e- setleg anyagi háttér is lehet. Mivel szervezett kérdésről van szó, feltétlen helyes lenne ezzel foglalkozni és az Egyetem vezetésének ezzel kapcsolatban állást foglalni és a Minisztériumnak a megfelelő javaslatot megtenni. Következő kérdés az elfogadás kérdése. A szakszervezeti elvtársak, akik résztvettek nyáron a szakszervezet központjában az Etikai Bizottság elnökeinek értekezletén, ismerik Simonovits elvtársnak azt a felszólalását, amelyben ismertet egy budapesti esetet, ahol kivizsgálták hivatalos szervek az elfogadás ügyét, egy intézettel kapcsolatban és azt találták, hogy a megkérdezett 2o betegből 17 önként anyagilag jutalmazta az orvost eltávozás után. A betegek azt mondották, hogy tőlük ezt senki nem kérte, önként adták. A hivatalos szervek, akik ezt vizsgálták azt az álláspontot foglalták el, hogy etikai vétség nem történt, az eljárást A
