Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1961. február 22., V. egyetemi tanácsülés - Oktatással kapcsolatos ügyek
21 Rektor: Miért nem lehet a gyermekfogászat keretében egy bizottsági vizsga, ahol a gyermekgyógyászatot is kérdezik, a gyermekfogászatot és a táplálkozástant is ? Akkor már a klinikai gyermekgyógyászati kollokvium megszűnne. Balogh: Ezt helyesli, a gyermekfogászattal együtt legyen a táplálkozástan és a gyermekgyógyászati kollokvium is. Nincs semmi akadálya. Általában az a szemléletük, hogy úgy oktatni egy tárgyat, hogy vizsgát ne tegyen belőle a hallgató, nem helyes. Olyan tárgyat, aminek nincs a végén vizsga a hallgatók nem tanulják, csak akkor válik komollyá a tárgy tanulása ha vizsgáznak. Az általános pathológia és fogászati pathológia összevonását semmi sem akadályozza. Az óraszám tekintetében igen sok fejtörést okozott az ófaszám beállitása. Nagyon sok gondoskodást, illesztgetést igényel. Ezek a módosítások eszközölhetek. Issekutz: Arra szeretné kérni a dékán urat, hogy egy esetben se történjék meg az, hogy azért vesznek fel egy tárgyat, mert annak egy kiváló előadója van. Nem mindegy, hogy a hallgató egy tárgyból külön vizsgázik, vagy együttesen. Pl. a méregtan, ez azt jelenti, hogy kap az illető egy méregtani kérdést és egy gyógyszertani kérdést, mert a kettőt együtt oktatják. Somogyi : Úgy gondolja, hogy valamennyien tisztában vannak azzal, hogy az orvostudományok szélesedése nem fog megállni az 1961-es évben sem és újabb - újabb feladatokat fog jelenteni, ami egyben azt is magával hozza, hogy sokkal kritikusabban kell vizsgálni, hogy mit kell előadni a hallgatóság számára . Az is nyilvánvaló, hogy az a hallatlan eredmény, amit a fogorvosi kar létrehozásában, az önálló fogorvosképzésben elértünk, az csak becsületet és tiszteletet érdemel és olyan jelentős előrelépése volt a magyar egészségügynek, amit bátran ki lehet jelenteni, mindenkor büszkeséggel emlegethetünk. De érthető és szinte a fejlődéssel járó dolog,hogy az első periódusában egy ilyen nagy változásnak nem alakulhatnak ki azok a világos, mindenki számára kétségtelenül elfogadható szempontok, amelyek szerint haladni kell. A gyakorlat azt mutatja, hogy rendszerint az ilyen nagy átalakulásoknál és szervezéseknél mindig szélesebb bázissal indulunk és az észszerüség, a követelmények faragják, csiszolják, egyengetik a tennivalókat, mig aztán végül is kialakul egy helyes, minden
