Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961

1960. október 7., rendkívüli tanácsülés

szocialista államunknak az ifjúságot jelentős anyagi segitseggel támogató politikája is. Mig a felszabadulás előtt, alig néhány hallgató részesült ösztöndijban, jelenleg az ösztöndij és segély összege 12-millió forint az orvosegyetemen, az ösztöndijban részesülői száma csak a Budapesti Egyetemen több, mint 2300, s közel 2000-en részesülnek egyéb anyagi támogatásban.

Még jelentősebb fejlődés előtt áll az Egyetem a második és az azt követő ötéves tervek időszakában. A meginduló nagy beruházási és felujitási munkálatok során, fokozatosan valamennyi egyetemi intézményünk és klinikánk számára, korszerű elhelyezést ás felszerelést kivárunk biztositani.

A szocialista egyetem megteremtése azonban hemcsak beruházási probléma, hanem elsősorban szocialista nevelési feladat. E feladat megválósitására mind az oktatók, mind a hallgatók közül, egyre többen sorakoznak fel ás kérnek nagyobb részt. A most avatásra kerülő fiatal orvos barátunk, Magyar Kálmán is azok közül lépett elénk, akik az egyetemen az orvoshivatánért és a szocializmus építéséért folytatott harcból, nem kis részt vállaltak. Paraszt családból jött az egyetemre, abból az osztályból, amelynek fiai a felszabadulás előtt nem igen léphették át az egyetem küszöbét. Becsülettel megállta a helyét és végig kitűnő tanulmányi eredménye mellett, eredményes részvevője volt mind a Tudományos Diákkörnek, mind a társadalmi munkának, s ez utóbbit mint a Magyar Szocialista Munkáspárt hallgatói alapszervének párttitkára végezte.

Az ő személyében mint cseppben a tenger tükröződik az a történelmi átalakulás, amely társadalmunkban a felszabadulás óta végbement és végbemegy. A nemrég szegényparaszt, ma termelőszövetkezeti tag szülők gyermeke, szaft! lehetőséget kapott képességeinek kibontakoztatására és arra, hogy szerzett ismereteit e nemes hivs.tás gyakorlása során a dolgozó nép javára fordítsa, benne nem utolsó sorban az egészségügyi gondoskodásból a bűnös múlt áltS.1 annyira kirekesztett parasztság javára is. Követendő példát mutatott társainak ugyanakkor arra is, hogy a dolgozó ember egészségvédelmének, igazi szolgálata nem valósulhat meg a társadalom szociális átformálása, nélkül, ezért annak érdekében is példamutatóan munkálkodott.

Önnek kedves barátom és fiatal orvostársainak, az igazi orvoshivatás betöltéséért és gyakorlásáért nem kell olyan, a társadalmi viszonyokban jelentkező, sokszor leküzdhetetlen