Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1960. október 5., kibővített egyetemi tanácsülés - Oktatási rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó irányelvek megvitatása
- 13 és tanmenet kialakítása céljából. Ezt felvetették a fiatalok és vezető főorvosok is, abban az ellentmondásos formában, amiből tulajdonképpen ennek a problémának a lényege adódik. Minden évben újabb és újabb .ismeretanyag közlése válik szükségessé, ugyanakkor az orvostanhallgatók felvevő képessége nem nő ilyen méretekben. Abból az ellentmondásból, hogy milyen méretű legyen a gyakorlat és milyen méretű az elméleti oktatás, egy-egy problémát másképpen vet fel az egészségügyi területet képviselő szakember, és másképpen vet fel egy egyetemi professzor. Maga részéről úgy fogalmazná meg ezt,ahogy Rektor elvtárs is megfogalmazta, hogy az Egyetemnek az a feladata, bog y általános orvost képezzen. Feladatunkat csak úgy tudjuk megoldani, ha jó általános orvost képezünk, akiből majd később a jó sebész, gégész, gyermekgyógyász, stb. kutató tudós lesz, ahogy a kettévált utón ki-ki később tovább megy. A tápanyag kialakitásánál ezeket kell feltétlen tisztázni. A m ásik probléma az oktatási reformnak az a tétele, ami a közvéleményben úgy szerepel, hogy egy-éves fizikai munka. Szükséges lenne világosan tisztázni azt, hogy miről van itt szó. Tarján elvtárs világosan fogalmazta meg, hogy itt nem fizikai munkáról van szó elsődlegesen, hanem arról, hogy egy 18 éves fiatalember kerüljön az üzembe, ismerje meg azt az igazi miliőt, ami jelenti a munkásosztály létét, szerepét. Itt elsősorban nem fizikai munkáról van szó. Ez nemcsak az értelmiségi fiatalokra vonatkozik, hanem munkásra, parasztra is egyaránt. Az az érzése, hogy ez egészen másként hangzik, mint ahogy Haranghy és Hedri professzor elvtársak felvetették. Meggyőződése az ,&ogy az előbb említett célkitűzést a kórházban töltött idő szolgálja. Jó lenne, ha erről a napilapok, folyóiratok Írnának, mert ezek általános problémák. A tanácsülésnek is kellene foglalkozni azzal,hogy az egészségügy területén vannak egészségügyi-képző iskolák. Nem elhanyagolandó ez a kérdés, hogy a középkáderek képzésében hogy valósuljanak meg az oktatási reform tézisei és ebben azt hiszi, hogy szintén az Egyetemnek, a Tanácsnak is hallatni kell a hangját, mert nem közömbös, hogy ebben.is előre tudunk-e menni vagy sem. Végül egy gondolatot vet fel a klinikákon lezajlott vita tapasztalataiból, - úgy hiszi, hogy nagyon lényeges követelményül kell levonni azt, hogy nagyon egyetértettek az oktatók azzal, hogy kb. egy évre tervezték a megvitatását az oktatási reformnak, a
