Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. május 25., Kibővített egyetemi tanácsülés - A Budapesti Egyetem körzetéhez tartozó megyék egészségügyi munkájának segítésének megtárgyalása

25 3Í3 a társadalmi szervek munkájába való bevonást, első­sorban a Vöröskereszt munkájának fontosságát hang­súlyozták. A megyei főorvos elvtársak képviselői a jövőben támaszkodjanak a kerületi szakszervezeti kép­viselőkre is, akiknek a bevonása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a területen olyan légkört tudjanak terem­teni, amely szükséges ahhoz, hogy az odakerülő orvosok tényleg érezzék, hogy a munkájukat megfelelőképpen ér­tékelik, a lehetőséghez képest minden feltételt bizto­sítanak és valóban figyelemmel kisérik a további sor­sukat is. A jövőre nézve és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az együttműködés különösen szakmai vonalon lesz lelkes és mindkét fél részéről gyümölcsö­ző. Az egyetemi intézmények részéről, amikor arról volt szó, hogy egy sebészeti klinika, egy sebészeti osztályt segítsen a területen, minden áldozatra készen voltak az orvos elvtársak és e tekintetben a jövőben is biztosan számíthatnak rájuk. Bizonyos nehézségek körzeti vonat­kozásban már vannak és lesznek. így míg Visszatérő problémaaz uj betegbeutalási rendszer kapcsán, hogy az egyetemi klinikák nem kapnak megfelelő beteg­anyagot az oktató és a tudományos munka végzése céljá­ból. E tekintetben a terület egészségügyi intézmények szintén segítséget nyujthatnának olyan betegeknek a klinikára való irányitásával, akiknek ellátása helyi adottságoknál fogva nem vált lehetővé, viszont a klinikák speciálisan foglalkoznak ezekkel a betegségekkel, s tudományos célból is, oktatási, orvosképzési célból is mindkét félnek hasznos lenne az együttműködés. Hangsúlyoz­za még a terület felé a gyakorlati oktatásban való rész­vételnek a fontosságát, éspedig a nyári medikus gyakor­latokban és a szigorlók kórházi gyakorlatában. A terüle­ti egészségügyi intézmények az egyetemi nevelő munkának részesei lehetnek, különösen a nyári gyakorlatok és a szigorló képzés terén, ahol szoros kapcsolat alakul ki a fiatal hallgató és a kórházi osztály orvosai között. Bartha Ferenc: /Eü.Min.II.Főosztály vezetője/. A maga részéről is csatlakozik azoknak az elvtársaknak a meg­állapításához, akik az értekezletet igen hasznosnak ér­tékelik. Sok uj szempontot adott és segítette az Egye­temet abbanj, hogy munkája tovább javuljon. Köztudomású, hogy a felsőoktatás reformja napirenden van és ezen be­lül az orvosképzés reformja is, tehát a területnek a szempontjait időben érvényesíteni lehet az egyes szak­tárgyak programjának felülvizsgálata alkalmával. A fel­vetett kérdésekkel kapcsolatban Dubovitz elvtárssal ért egyet, hogy az egyetemi oktatásban nem annyira a tar­talmi vonatkozások a leglényegesebbek, mint inkább a meg­felelő szemlélet kialakítása. Nem lehet a jelnlegi zsú­folt egyetemi oktatási programba még több ismeretanya­got belevenni, mert a fő probléma jeinleg is az, hogy a túlterhelést a jelenlegi reform kapcsán megoldjuk. Egyet­len foglalkozási ág sincs olyan helyzetben, mint az orvosi

Next

/
Thumbnails
Contents