Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. május 25., Kibővített egyetemi tanácsülés - A Budapesti Egyetem körzetéhez tartozó megyék egészségügyi munkájának segítésének megtárgyalása

ben dolgozd tudósok, orvosok is igen nagyjelentőséget tulajdonítanak ennek a munkának és az életben a gyakorlatban is ma már sikerült elérni,hogy az orvosoknak egy jelentős, mondhatni döntő többsége már egészen másképpen viszonylik ehhez a társadalmi erőkre támaszkodó munkához. Nem véletlen az, hogy olyan eredmények születnek ma már, mint amelyek valóban történnek és születnek és ha elmeg5dink a legkisebb faluba akkor is tapasztalhatunk eredményeket.

Szeretne éz alkalommal is kifejezést adni annak,hogy a tudomány emberei, az egyetemnek valamennyi tagja, munkatársa, de az egész tudományos társadalom komoly mértékben számíthat a Vöröskereszt munkájára és azon keresztül a társadalomnak a munkájára, közreműködésére és közösen, együttes erővel igen komoly mértékben szolgálhatja, nemcsak magának a tudománynak az előrehaladását, hanem szociialista hazánk, országunk további boldogulását.

Alföldy: Azt hiszi, hogy nem kell hangsúlyozni azt,hogy milyen fontos ez a mai konferencia, ügy látszik, hogy az egyetem a klinikai képzésben többet tud adni, mint az elméleti kérdésekben, mert azt mondták, hogy a gyógyitó munka terén sokkal nagyobb a felkészültség, több a tudás, mint azokban, amelyeket adminisztrativ tevékenységeknek neveztek. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyetem ez zel a kérdéssel foglalkozni kiván. Dubovitz elvtárs mond ta a felszólalásában, hogy a Minisztérium is hosszú évek óta állandóan arra törekszik, hogy ezt az elmaradást valahogy behozza, illetve a hiányt pótolja.. Erre azonban roppant nehéz atEgai megtalálni a helyes megoldási módszert. Ugyanis a jelenlegi 6 éves tanulmányi idő nem szolgálhat arra, hogy minden hiányt pótoljon.

A mai egyetemi oktatással kapcsolatban megjegyzi, hogy a régivel szemben ma már olyan uj tudományágak születtek amelyek bővitették az egyetemi anyagot és nincs közöttük olyan, amit el lehetne hagyni. Elhagyni az oktatásból semmit nem szabad, csak fokozni lehet a követelményeket. A maga részéről azt gondolná, hogy mégis ez a kérdés a mai értekezlet egyik legsúlyosabb problémája. Előterjeszti egy elképzelését, amely esetleg kivezető ut lenne ebből a nehéz helyzetből és azt az aránytalanságot, amely fennáll és alapjában nem szüntethető meg a mai helyzetben, mégis csökkenteni lehet. Dubovitz elvtárs azt mondta, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos kérdéseket az orvos az életben fogja csak megtanulni. Neki ebben igaza van, de ha csak az életre bízzuk akkor az is előfordulhat, hogy nem fogja megtanulni. Olyan formán gondolta ennek a megoldását.hogy van az a két esztendő, ami lényegében kötött, ezalatt az orvos nem rendelkezhet a munkájával. Ezt a két évet lehetne valahogy kötelező oktatási formában eltölteni természetesen nem úgy gondolja, hogy egyhónapos tanfolyamot tartsanak, hanem a k#t év alatt megoldódna ezen ismeretek elsajátítása. Tudjuk azt, hogy ha a