Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1959. szeptember 11., Össztanári értekezlet - Az egyetem vezetésének időszerű feladatainak megbeszélése
- 13 / hallgatóknak a felkészülésben. Olyan tanársegédi karra van szükség, akik az oktatás és a nevelés ambíciójától áthatva a tanszéken foglalkoznak ezekkel a lassabban tanuló ifjakkal nem pedig azért, hogy jjénzt kapjanak. Ilyen tanársegédekre van szüksége a tanszékeknek és ha ilyenek vannak, azokat minden alkalommal előléptetés, jutalmazás, külföldi kiküldetés stb. előtérbe kell hozni, érvényesülésükben támogatni. Amit Baló professzor ur felvetett arra megjegyzi, hogy 1957-ben amikor nem voltak meg a megfelelő szervek, a tanszékekre behozandó emberek kérdésében minden professzornak személyében kellett vállalni a felelősséget. Erre annak idején a kar tagjainak a figyelmét felhívta azzal, hogy ő a tanszékek minden előterjesztését alá fogja Írni, de a kinevezésekért a felelősség a professzorokat terheli. A szóban lévő tudományosköri tagok csak szakmai elbírálásuk alapján kerültek az intézetbe. Az 1958/59« tanévben bekerültéknél, amikor a politikai előkészítés már megfelelő volt, nyilvánvalóan ilyen problémák nem fognak felmerülni. Balogh dékán ur felszólalásából bizonyos rezig- náció csendült ki, mintha életünk élése hibás volna és először magunkkal kellene tisztába jönni és csak azután tudunk az ifjúság felé fordulni. Igaz, hogy gyorsabban élünk ma mint azelőtt, igaz, hogy többet dolgozunk mint azelőtt, igaz, hogy ennek látszólag pénzben kifejezett ellenértéke nincs azon a szinten, mint amit ezért a munkáért kapni lehetne, de vannak bizonyos dolgok amiket meg kell gondolni. Minden professzornak saját szakmája - legalább is önmagából kiindulva igy gondolja - olyan mintha testének szerves része lenne, nem hiszi, hogy szakmájuk művelése nélkül létezni tudnának. Balogh dékán ur is zavartalanul és elismerés mellett művelheti szakmáját. Végső fokon a fogászatból önálló fakultás lett. A fogászat oktatása az országban való jelentősége abban az irányban halad, amit Balogh dékán ur élete legfőbb célkitűzésének tartott. Igaz, hogy sok nehézség után, de mégis fakultás lett, négy uj tanszéke lett és további fejlődés előtt áll. Tehát mégis rendezettebb ezen a területen életünk és harmonikusabb, mint akkor amikor egyéni életünk látszólag megelégedettebbnek, har- monikusabbnak tűnt fel. Megteremtődött életünkben az alkotás lehetősége ami megnyilvá-
