Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. május 25., Kibővített egyetemi tanácsülés - A Budapesti Egyetem körzetéhez tartozó megyék egészségügyi munkájának segítésének megtárgyalása
4 O ről, talán más volna a viszonyuk a felvilágositó munkához. Nagyon sok fiatal kolléga mintegy lealacsonyi- tónak tartja, ha felvilágosító munkát kell végeznie. Pontosan az ellenkezője áll, mert kétségtelenül komoly felkészülés kell ahhoz, hogy hozzá nem értő embereknek, az ő nyelvükön olyképpen tudják a felvilágosi tó anyagot előadni, hogy az tényleg meg is maradjon a hallgatóságban. Az idősebb kollégáknál már ez megy, a fiatal kollégákat próbálják az idősebbekkel összepáro3itani, hogy némi gyakorlatot szerezzenek e téren és lássák, hogyan megy a felvilágositó munka. A továbbképzéssel kapcsolatban megemlíti: orvosaik szivesen jönnek magasabb szintű intézetekbe /két-hárora hónapra is/, de probléma a helyettesités. Az volna a kérésük, hogy ha lehetne lehetőséget kellene találni, hogy hasonló munkakörbe, csere utján, esetleg intézet - intézet között megoldódjék a helyettesités, vagy esetleg - kórházi vonatkozásban jönne ez inkább számitás- ba - a körzeti - kórházi továbbképzés alatt a kórházból menne ki helyettes. Egyetemi intézetekből kórházakba kimenve is bizonyos tapasztalatszerzést jelentene az illető kollégának és a munka a vidéki, főképpen kisebb kórházakban nem akadna meg és nem képezné akadályát esetleges továbbképzésnek. A tudományos közleményekről szólva, úgy látják, hogy a területen és a továbbképző intézeti vonatkozásban is kizárólag gyakorlati vonatkozású témákkal, előadásokkal, bemutatásokkal szeretnek foglalkozni, ami nekik kint a területen a betegek gyógyításánál felhasználható. A terület orvosai kimondottan a gyakorlati életre vonatkozó előadásokat, a folyóiratokban pedig inkább a gyakorlati vonatkozásokat keresik. Hangzott el javaslat is arra - a terület részéről hogy a terület gyógyító munkáját végző gyakorló orvosok célját szolgáló folyóirat jelenjen meg. Dr. Bánhegyi István: Salgó tart .ián. Az oktatás kiegészítéséül szeretne még pár dolgot említeni: hiányzik az oktatásból például a preventív szemlélet. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, amit már hallottunk, hanem a praktikus profilaxis, védőoltások, tanácsadások, csecsemő- és gyermekgondozásban. Ezeket a fogalmakat ismerik a fiatal orvosok, de nem tudják kellő súllyal és fontossággal értékelni. Ennek következtében visszás helyzetek adódnak, pl. a tanácsadást, a védőoltás elvégzését leala- csonyitónak tartják, egyszerűen rábízzák a védőnőre, s ha Kxázt próbálják megmagyarázni, akkor meg is mondják, hogy azért ennyire nem alacsonyodnak le. Ugyanúgy hiányzik a társadalombiztosítási szemlélet, nagy az adminisztrációs járatlanság, a keresőképesség, munkaképesség megítélésének jelentősége teljesen ismeretlen a^ fiatal orvosok előtt. Ezek az oktatás reformálása nélkül pótolhatók lennének egy-két féléven át tartandó oktatás mellett. A gyakorlati oktatás terén is elég sok kívánnivalót tapasztalnak. Általában az az érzésük,
