Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1959. szeptember 11., Össztanári értekezlet - Az egyetem vezetésének időszerű feladatainak megbeszélése
- 11 többet kell tudni a professzornak, a hallgatónak is. Ehhez többet kell olvasni, Mikor tudják a professzorok magukat képzeni? Mikor tudnak eleget olvasni, tudományos munkájukkal foglalkozni és erőfeszitéseket tenni, hogy a medikusokkal jól foglalkozzanak. Valahol hibát követtek el az élet ritmásában, az életbeosztásuk valahol rossz. Elsősorban tehát a professzoroknak maguknak kell kialakítani a helyes életformát és csak ezután tudják a hallgatókat nevelni. Gortvay: Kiss Ferenc és mások felszólalásában utalas történt a nevelés fontosságára és lehetőségeire az egyetemi oktatás keretében. Én úgy hiszem, hogy a fiatalabb generáció szempontjából i§en nagy nevelő hatás rejlik az egyetem kivaló tanárai emlékének ápolásában. Az egyetemi orvosi kar, amikor 1770-ben egy kis tót vidéki városban öt idegennyelvü professzorral megkezdte működését, nem sok befolyást gyakorolt az ország szellemi életére, de a 19. század végén, amikor a fakultás mindegyik katedráján már magyar nevelésű kiváló szakemberek ültek, az orvosi kar tekintélye túlterjedt az ország határán. Egyetemünk kiváló tanárainak és a koreszmék érdekében végzett küzdelmeinek ismertetése nagy nevelő hatással birna a mai generációra is. Ápoljuk emléküket azért is,, mert hagyományok nélkül nincs kultúra! Somogyi: néhány megjegyzése volna ehhez. Bizonyos fokig ellentmondánek látszik a múltba betekinteni, amikor a rektor elvtárs beszámolója előre mutat. Egyetért azonban a felszólalókkal abban, hogy az egyetemi ifjúság nevelésében minden olyan érteket, amely a múltban felhalmozódott, minden olyan személyt aki a haladást szolgáljrf, oda kell állítani az ifjúság elé, a mai ifjúság elé is. Helyes foglalkozni a múlt legszebb hagyományaival ha aktualitást adnak azoknak a nagy problémáknak megoldásában, amelyek a jövőt szolgálják. Ez azonban ne önmagában csak a múlt felé fordulást szolgálja. Nekünk célunk a jövő felé tekinteni. Ha a munkánkat jól végezzük akkor 10-20-30 év múlva épp olyan becsülettel fognak állitani a jövő ifjúsága elé, mint ahogy mi megbecsüljük az elmúlt idők nagyjait, professzorait. Éppen ezért gondolja, hogy a Rektor Elvtárs által felvetett igen szép és körültekintő gondolatok jegyében kell nézni ezeket a kérdéseket.
