Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. február 3., IV. egyetemi tanácsülés - Egyetemünk Üllői u. 25. sz. alatti leánydiákotthona helyzetéről készült jelentés megbeszélése

- 34 4./ Teljes mértékben egyetért azzal, hogy a kollégiumokhoz egységes vezetés szükséges. Meg fogja bizni ezzel Törő professzor elvtársat, aki ezt a munkát nagyarányú elfoglaltsága mellett i^en jől és lelkesen végzi és irányitja és megkéri, hogy tegyen javaslatot olyan adminisztratív segítségre, amelyre neki statusszerüen szüksége van. Egyetért azzal,^hogy a professzoroknak elsőrendű feladata a kollégiumi kérdésekkel foglalkozni. Politikai és nevelési kérdések egymástól elválaszthatatlanok.

Néhány szempontra hivja fel a figyelmet. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy több évtizede dolgozik ezen az egyetemen. Ilkalma volt megfigyelni a politikai kérdéseket az ifjúságot, az ideológiai fejlődést 1956 előtt és utánra.

1956 előtt merev szemlélet uralkodott, adminisztratív intézkedések születtek. Az Egyetem tanári kara elkülönült az ifjúságtól. Igyekeztek az ifjúságnak parancsolgatni a legszigorúbb rendelkezésekkel, az ifjúság érdekében. Olyan szülők^ voltak, akik'azt képzelik, hogyha a gyermek érdekében bár, de a legnagyobb szigorúsággal járnak el, akkor ők kiváló szülők, mindent megtesznek a gyermek érdekében és csodálkoznak akkor, amikor a gyermekük nem szereti őket, hibákat követ el stb. Ez történt az Egyetemen is 1956. előtt: a következményeket láttuk 1956-ban.

Mi történt 1956-ban? A gyermekek egyrésze az ellenséges agitáció hatása alá került, fegyvert fogott ránk, a mi rendszerünkre, akik azt gondoltuk, hogy mindent a legjobban csináltunk az ő érdekükben. Az ifjúságnak ez a félrevezetése olyan eredményes volt, hogy még 1957-ben is, ^ amikor a fegyveres harc sorsa eldőlt, diákszállóinkban életveszély és egyéb rendszabályok között vállalta Pánya elvtárs, az Egyetem légoltalmi törzsparancsnoka, az ő utasítására és kívülről hozott segítséggel a rejtegetett fegyverek összeszedését. Ez az akció még 1957. februármárciusában is folyt és a legnagyobb nehézségekkel küzdöttünk. 1958-ban érkeztünk el oda, hogy nyilt, ellenséges állásfoglalás nem volt, de^ merev, hallgatag, nemköszönő helyzet állt elő^ az ifjúság körében az Egyetemen. További szívós munkával elérkeztünk 1959-ben a politikai konszolidációhoz. Tisztán láttak és gondolkodtak már az emberek. Túlléptünk valamin,^ s ezzel megnyílt az ut a lendületes fejlődés előtt az ifjúság között is. A szóbanlévő diákotthonban 100 KISZ tag és 5 párttag van. ügy látja, hogy