Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. január 21., Össztanári értekezlet - Beszámoló a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusáról

- 9 1h!L.

szocialista előrehaladás éppen annyira kívánatos, szükségszerű akkor is, ha meg kell állapítani, hogy távolról sem olyan gyors iránya ez a fejlődés, mint a szocialista iparban.

Ahogy Kállai elvtárs mondotta, vannak ennek objektiv feltételei, hogy miért nem megy olyan gyorsan a kulturális fejlődés, mint amilyen gyorsan megy az ipar fejlődése. Rámutatott egyes nehézségekre, nevezetesen a tudósok, művészek világnézetére. A másik, ami gátolja ezt a fejlődést, hogy a tudományos kutató munka nincs koordinálva eléggé a szocializmus építésének egyéb területeivel.

Eléggé részletesen vizsgálták ezt a kérdést, ténylegesen az a helyzet, hogy egy sor tudományos kutatási irány nem hatott közvetlenül a szocialista épités elősegítésére. Kádár-eÍvtárs világosan állást foglalt, hogy elvont kutatásra is szükség van, mert az elvont kutatás idővel meghozza a maga gyakorlati hasznát és a párt és a kormány ezt az elvont tudományos kutatást is éppen olyan intenziven segíti és támogatja, mint ahogy segiti és támogatja a nem elvont, hanem a közvetlen szocializmus épitését segítő tudományos munkát. Ennek ellenére azt kell mondani, hogy mégis az a cél, hogy a tudományos munka a szocializmus épitését segitse elő. Kállai elvtárs mondotta a továbbiakban, hogy nálunk a tudományos munka irányítása nem eléggé szervezett és ez is nagyon elgondolkoztató, hálunk a tudományos munkát a Tudományos Akadémia irányítja első fokon, emellett még vagy 17 tárca, ebből perspektivikusan sok Jó nem Jöhet ki. Ezek az objektiv nehézségek nem olyanok, amiket ne lehetne megszüntetni, meg is kell szüntetni. Ami bennünket érint, itt az Egyetemen az egy másik Jelentős probléma, a kommunista szakemberképzés. Kállai elvtárs világosan és egyértelműen leszögezte, hogy az egyetemek feladata kommunista szakemberek képzése. A cél tehát az, hogy Egyetemünkön egyértelműéi! kommunista szakembereket neveljünk. Ebből a legfőbb tényező, ahogy a kongresszus is megállapította, a profesz- szori kar, amelyre nagy feladatok hárulnám. Meg kell vizsgálni, hogy vajon a kommunista szakemberek képzésénél eleget tettünk-e annak a megtisztelő feladatnak, amit a kongresszus ránk ruházott. Lényeg az, hogy munkánkban ez a cél állandóan lebegjen szemünk előtt. A mi értelmiségünk világosan látja a célt, a szocializmus épitése, és egyetértenek vele. Baj van azonban a világnézet kérdésével. Erről sokat is beszélünk, azt szoktuk mondani, hogy nincs öreg professzor, de mégis olyan világnézetben nevelkedtek, amelynek a megváltoztatására nagyon kevés lehetőség van koruknál fogva, azonban mégis arra kell törekedni, hogy ezek a professzorok, akik világnézeti téren már nem nagyon változnak, - bár mondható nyugodtan, hogy változnak, de lassan - mégis segitsés| elő ilyen világnézetük mellett is azt a célt, hogy kommunista szakembereket nevelhessünk, illetve kommunista szakemberek kerüljenek ki a kezük alól. m