Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. január 21., Össztanári értekezlet - Beszámoló a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusáról

- 7 ­Az ipar i ejlődLésével kapcsolatosan kitér a háztartá­si gépek fejlődésére, korszerüsitésére, vásárlására, stb. A kongresszus világosan megállapította, hogy an­nak ellenére, hogy jelentős erőfeszítéseket követel az ipar, nem öncélú, hanem elsősorban a dolgozók élet szénvonalának, mindennapi életének megkönnyítése szol­gálja. Van^ azonban túl az ipari termelésen egy má­sik jelentősége is ennek, hogy az ipar szervezettebb, meggondoltabb és tartalmában is más legyen, mint az elmúlt években. Példát idéz egy kongresszusi küldött munkahelyével kapcsolatos fejlődésről /szocialista brigádok kialakulása/. Az iparral kapcsolatban még egy kérdésre hivja fel a figyelmet, nevezetesen arra az együttműködésre, amelyről mindennap beszélünk, mely a szocialista országok között van. A célkitűzések vi- lágösak. Gondoljunk arra, hogy a világpiacon nagy csata folyik, a békés egymásmellett élés csatája. Ehhez fegyverekre van szükség, nem hagyományos fegyve­rekre, nem atomfegyverekre, hanem arra, hogy egyes or­szágok egymással való kereskedésében árucikkeiket mi­nél olcsóbban és jobban értékesíthessék. Ilyen nagy csatában egy ilyen kis ország, mint Magyarország is résztvesz a KGST keretén belül. így a szocialista or­szágok együttesen koncentrálva tudják fegyvereiket harcba vinni sokkal eredményesebben. Gél az, hogy sokkal jobbat és többet tudjunk előállítani és ver­senyképesek vagyunk. A mi iparcikkeink is résztvesz- nek igy a világpiacon. A beszámoló elején említette, hogy a kongresszus jó­váhagyta a párt politikáját és leszögezte, hogy ezt a politikát kell a továbbiakban megvalósítani. Hogy ez mennyire igy van, azt két erős kritikus támasztot­ta alá. A párt politikájának két nagy kritikusa volt, az egyik kritikus a magyar nép, az a magyar nép,amely a tézisek megtárgyalásakor taggyűléseken egyértelműen állást foglalt a politika helyessége mellett, nem utolsó sorban azzal, hogy a kongresszust megelőző ver­senyben , illetve annak eredményeképpen három milli­árd forint többtermelés mutatkozott. Mi már sok mun­kaversenyt láttunk, olvastunk, s tudjuk, hogy ezek a munkaversenyek hangosak voltak, táblákon, sajtón ke­resztül kaptak nagy nyilvánosságot. Hoztak eredménye­ket, de kétségtelen talán nem olyan mértékben, amely a hírverésben. Ha megnézzük a mostani munkaversenyt, amely alig volt szervezett, nem volt dobverés, és mégis milyen nagy eredményeket hozott, akkor úgy gon­dolja, hogy ez egyöntetű állásfoglalás volt a ma­gyar nép részéről a párt politikája mellett. A má­sik kritikus a nemzetközi munkásosztály volt. A 46 testvérpárt kongresszusi küldötteiről beszél, akik résztvettek. Ha arra gondol, hogy 1956-ban előtte, alatta és röviddel utána is mennyi sok fejtörést okoe- tunk a testvérpárt oknak, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy van mit szégyelnünk. Most a testvérpártok kül­döttei, hozzászólói egyértelműen, kivétel nélkül he­lyeselték azt a politikát, amit 1956. novemberében a munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága megvalósított és vitt.

Next

/
Thumbnails
Contents