Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. január 21., Össztanári értekezlet - Beszámoló a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusáról
- 7 Az ipar i ejlődLésével kapcsolatosan kitér a háztartási gépek fejlődésére, korszerüsitésére, vásárlására, stb. A kongresszus világosan megállapította, hogy annak ellenére, hogy jelentős erőfeszítéseket követel az ipar, nem öncélú, hanem elsősorban a dolgozók élet szénvonalának, mindennapi életének megkönnyítése szolgálja. Van^ azonban túl az ipari termelésen egy másik jelentősége is ennek, hogy az ipar szervezettebb, meggondoltabb és tartalmában is más legyen, mint az elmúlt években. Példát idéz egy kongresszusi küldött munkahelyével kapcsolatos fejlődésről /szocialista brigádok kialakulása/. Az iparral kapcsolatban még egy kérdésre hivja fel a figyelmet, nevezetesen arra az együttműködésre, amelyről mindennap beszélünk, mely a szocialista országok között van. A célkitűzések vi- lágösak. Gondoljunk arra, hogy a világpiacon nagy csata folyik, a békés egymásmellett élés csatája. Ehhez fegyverekre van szükség, nem hagyományos fegyverekre, nem atomfegyverekre, hanem arra, hogy egyes országok egymással való kereskedésében árucikkeiket minél olcsóbban és jobban értékesíthessék. Ilyen nagy csatában egy ilyen kis ország, mint Magyarország is résztvesz a KGST keretén belül. így a szocialista országok együttesen koncentrálva tudják fegyvereiket harcba vinni sokkal eredményesebben. Gél az, hogy sokkal jobbat és többet tudjunk előállítani és versenyképesek vagyunk. A mi iparcikkeink is résztvesz- nek igy a világpiacon. A beszámoló elején említette, hogy a kongresszus jóváhagyta a párt politikáját és leszögezte, hogy ezt a politikát kell a továbbiakban megvalósítani. Hogy ez mennyire igy van, azt két erős kritikus támasztotta alá. A párt politikájának két nagy kritikusa volt, az egyik kritikus a magyar nép, az a magyar nép,amely a tézisek megtárgyalásakor taggyűléseken egyértelműen állást foglalt a politika helyessége mellett, nem utolsó sorban azzal, hogy a kongresszust megelőző versenyben , illetve annak eredményeképpen három milliárd forint többtermelés mutatkozott. Mi már sok munkaversenyt láttunk, olvastunk, s tudjuk, hogy ezek a munkaversenyek hangosak voltak, táblákon, sajtón keresztül kaptak nagy nyilvánosságot. Hoztak eredményeket, de kétségtelen talán nem olyan mértékben, amely a hírverésben. Ha megnézzük a mostani munkaversenyt, amely alig volt szervezett, nem volt dobverés, és mégis milyen nagy eredményeket hozott, akkor úgy gondolja, hogy ez egyöntetű állásfoglalás volt a magyar nép részéről a párt politikája mellett. A másik kritikus a nemzetközi munkásosztály volt. A 46 testvérpárt kongresszusi küldötteiről beszél, akik résztvettek. Ha arra gondol, hogy 1956-ban előtte, alatta és röviddel utána is mennyi sok fejtörést okoe- tunk a testvérpárt oknak, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy van mit szégyelnünk. Most a testvérpártok küldöttei, hozzászólói egyértelműen, kivétel nélkül helyeselték azt a politikát, amit 1956. novemberében a munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megvalósított és vitt.
