Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1959. szeptember 30., Nyilvános rendkívüli tanácsülés - Vas-, gyémánt és arany jubileumi díszoklevelek átadása - Az 1959-ben végzett orvosok és fogorvosok orvosdoktorrá avatása
küzdelmet folytattak a magyar tanitasi nyelvért, a bécsi egyetemtől való függetlenítésért, a haladó eszmék diadaláért. A magyar orvostudománynak olyan nagyjai folytattak éles harcot az akkori reakcióval, mint Semmelweis, Balassa, Bugáth. Ez a korszak nevelte a múlt század második felének nagy magyar orvosait: Korányi Frigyest, Hőgyest, Fodort, Markusovszkyt és a többieket. Az egyetem neves vezetői közül többen 1919-ben is a Tanácsköztársaságban megtalálták a haladás útját, igy pl. az akkor megszervezett Országos Egészségügyi Tanács tagjai között olvashatjuk Péterffy Tibor, Bókay János, Grósz Emil, Korányi Sándor, Pólya Jenő, Taufer Vilmos, Madzsar József és mások nevét, akik a dolgozó tömegekkel együtt a Tanácsköztársaságtól várták az ország és benne az egyetem megújhodását, de később az ellenforradalmi terror hatására többen letértek korábbi haladó álláspontjukról. Ha visszatekintünk a felszabadulás óta megtett útra, az újjáépítés és fejlődés eddigi eredményeire, büszkén állapíthatjuk meg,hogy ha sok tekint tben még régiek is az egyetem épületei, de az oktatás uj tartalma tölti már ki és egyre több kezdeményezés és eredmény mutatkozik a szocialista nevelés terén is. Ha összehasonlítjuk az egyetem mai oktatási munkáját a felszabadulás előttivel - azt látjuk, hogy lényegében felszámolódtak a régi kapitalista egyetemre jellemző tanulmányi lazaságok, képzésünk gyakorlatibb, egységes tanulmányi rend van minden egyetemünkön és az oktatás lépést tart a tudomány haladásával. Elmondhatjuk, hogy mai orvosképzésünk szinvonala nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét. Mindez természetesen nem jelenti, hogy nincs tennivaló. Állandó feladat, hogy szocialista társadalmunk fejlődéséhez igazitsuk az egyetem munkáját, hogy az élet követelményei érvényesüljenek az oktató- nevelő munkában és hogy az egyetem mind inkább egybeforrjon a szocialista egészségügy egészével. Az egyetem a maga történetével, múltjával és mai munkájával egyaránt azt bizonyltja, hogy a tudomány virágzását csak a társadalom haladó erői biztosíthatják. A 190. évforduló ünnepi tudományos ülése jó alkalom arra, hogy a haladó hagyományokon keresztül megmutassuk mai fejlődésünk nagy értékeit is és közkinccsé tegyük az.egyetem jelenlegi munkájának jelentős uj eredményeit. Most amikor á második ötéves tervvel az egyetem uj nagy fejlődés előtt áll, hálóval emlékezünk meg az egyetem legjobbjairól, akik a múltban nehéz küzdelmükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a szocializmus épitése az egyetemi oktatásban is valósággá váljon. /
