Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. április 8., VIII. egyetemi tanácsülés - Beszámoló a "Fiatal oktatók tudományos és szakmai fejlődésével foglalkozó Bizottság" munkájáról

-28Issekutz: A kutatómunka belső szükségletből kell hogy fakhdjon. Csak abból lesz jó kutató, akinek minden gondolata a kutatásba tudomány megismerése. Aki a pénzszerzést érzi legelső feladatnak, abból soha jó kutató nem lesz. Akármelyik nagy kutatót megnézünk, mindegyik igen sok áldozatot hozott azért, hogy ezt a munkát végezhesse .

Rektor: Ezt a vitát és beszámolót nem azért kérte a Tanács, hogy a bizottság úgy gondolja, hogy ezzel munkája befejeződött. A vita célja, hogy menetközben a Tanács felhívja a bizottság figyelmét, hogy milyen irányban folytassa a munkát. Ez legyen a lényege az itt elhangzottaknak. Rendkívül fontos feladatokat bízták erre a bizottságra.

Nem-véletlen, hogy a bizottság területi részlegeinek elnökei olyan professzorok, akik mind az orvosi tudomány, mind a tudomány-politika vezető posztjain vannak és érvényesíteni tudják á bizottsági munka kapcsán tapasztaltakat. Nem tartja helyesnek, hogy utasításokat adjon a bizottságnak munkamódszerére vonatkozóan, a mostani vita kapcsán jég/ ez úgyis kialakul. A bizottság mint rektori bizottság egyetemi tanácsi szinten dolgozik. így kell felfogni ,a dolgokat. Intézkedni is kell, nemcsak problémákat felvetni. Most már az első meneteli túl vannak, most már a bizottságnak fontos szakma-politikai, a jövő káderei fejlődését elősegitő feladata is van. Meg kell mondania, hogy a legjobb munkát a manuális albizottság végezte, és a leggyengébben Gömöri professzor ur vezetése alatt álló bizottság működik. Nagyon kéri, hogy teljes erők, energiát vessenek ebbe a munkába. Egészítsék ki a bizottságot, ha erre szükség van, éljenek javaslattal, munkájukban elsősorban a hozzájuk tartozó intézetek professzoraira kell támaszkodniuk, és ezen intézetek párt- szakszervezet- és Kisz titkáraira. Időnként hivják az elv társakat össze és ugyanilyen plénumszerü vitában vitassák meg a kérdéseket, s igy élővé fog válni munkájuk.

Hol van ennpk az egész munkának a kulcsa és a jelentősbe?

A fiatalok fejlődésének - úgy látja - egyik zavaró momentuma az. hogy bekerül ide az .egyetemre, vagy klinikára egy fiatal.^Bizonyos idő múlva, zavar keletkezik benne, mert úgy érzi, hogy őróla senki nem tud, senki nem törődik vele, nem találja ca helyét. Ennek a bizottságnak jó munkája e- redményeképpen minden fiatal tudni fogja, hogy róla tudnak, tartozik valahová, van egy bizottság, amely őt számontart- ja. Mivel ez psychológiai tény, - hogy ezt a törődést igényli az ember - ennek a bizottságnak a tagjai képesek ezt^az ifjúsági egyetemi kádeimunkát nagy összefüggésében elvégezni,.. Most már világos, hogy az egész orvosképzés igyekszik egy nagy rendszerben elhelyezkedni és nagy erőfeszítéseket végzünk, hogy ezt a rendszert szervezetté tegyük. Báihová kerül a fiatal orvos, elméleti intézetbe, klinikára, vagy területre, gövője szempontjából vele foglalkoznak arra alkalmas, a tudománypolitikában hatalommal rendelkező szervek.