Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. április 8., VIII. egyetemi tanácsülés - Beszámoló a "Fiatal oktatók tudományos és szakmai fejlődésével foglalkozó Bizottság" munkájáról
-21amit ők ugyan sejtenek, de konkrétan megfogni sohasem tudnak. Beszéltek még az oktatásra való nevelés kérdéséről is, ami a jelentésben nem szerepel. Nem elég szakmailag képezni a fiatalokat, nem elég politikailag és nem e- lég tudományosan, hanem külön probléma az, hogy az oktatási methodikát is meg kell tanítani. -^íső tennivaló lenne, megnézni a mi területünkön konkréten, hogy kik azok, akik az utánpótlás szempontjából alkalmasak ás ezekkel konkréten foglalkozni kell. Kazár: Rektor elvtárs rámutatott arra a különbségre, ami a manuális és nem manuális bizottság jelentése között van. A manuális bizottság sok olyan kérdésnek a mélyére néz«, amellyel a másik bizottságnak talán kevésbé van problémája, de azért nyilvánvalóan ott is probléma. Úgy gondolja, hogy a magánpraxis hajszolásának a kérdése pem kizárólag a manuális klinikákon probléma. Pl. hogy az egyik belklinika nem küldi a betegeit a szomszédos sebészeti klinikára, hanem valamelyik külső területen lévő sebészeti osztályra,irány itja, ebben feltétlenül ilyen dolognak kell szerepet játszani. Nem tudja elhinni, hogy az Egyetem akármelyik sebészeti klinikája nem jelent olyan színvonalat, mint valamelyik külső sebészeti osztály. Az orvosi rendtartás megvalósításának a kérdéséről már az előzőkben volt szó. Egy kérdésre azonban feltétlenül szükségesnek tartja felhivni a figyelmet. A bizottság a 21. oldalon azt álla pit ja meg, hogy az int.vezetők néhány kivételével, nem mindig szereznek érvényt annak a rektori utasításnak, hogy a professzor felel azért, hogy a műtétek megfelelő módon legyenek elosztva. Rektor elvtárs nagyon helyesen fogta meg már 1 vagy 2 évvel ezelőtt a kérdést, amikor ezt a professzor személyi felelősségére bizta. Azt hiszi, hogy az a javaslat, amit a bizottság tesz -, hogy nem volna-e célszerű a professzorok figyelmét ismételten erre felhivni - ez kevés. Egy utasítást végre kell hajtani. S hogyha a professzor személyes felelőssegére van bizva ez a dolog, akkor azért a professzor felel is. Úgy véli, hogy legalábbis igen erélyes figyelmeztetésnek kell történni azok felé, a klinikák felé, amelyek nem hajtották végre azt az utasítást. Itt az egyik klinikával kapcsolatban az szerepel, hogy statisztikailag mutatták ki, hogy a betegek 99 %-a valakihez jön. Úgy néz ki, hogy ezek a valakik operálják is azokat a betegeket. Itt a rendtartásnak olyan értelemben fogunk érvényt szerezni - hogyha másként nem° tudunk eredményt elérni, - hogy az egyetem javaslatára fegyelmi utón is foglalkozni fogunk a kérdéssel. Szeretne még arról-.beszélni, hogy a 15. oldalon az szerepel, hogy az elméleti intézetekben mintegy nincs perspektiva. Úgy hiszi, hogy ezen a szemléleten már túl kell lépnünk. Éppen a bizottságnak a javaslata is, amely azt mondja, k hogy a klinikán dolgozóknak elméleti alapképzésre van 531
