Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. április 8., VIII. egyetemi tanácsülés - Beszámoló a "Fiatal oktatók tudományos és szakmai fejlődésével foglalkozó Bizottság" munkájáról
-19ezt az álláspontot elfogadnánk, ami az elméleti csoport jelentésében van leszögezve, akkor egyrészt arra az álláspontra helyezkednénk, hogy az osztályhelyzetük ezeknek a fiataloknak semmit se mond, másrészt pedig nem is fedi a valóságot. Ezzel a pnegallapitással véleménye szerint eltereljük arról a tényről a figyelmet, hogy nem a munkás és parasztszármazásu fiatalok azok, akik a legpasszivabbak politikailag, hanem ezek igenis az idősebbek közül, a nagy többségében lévő és főleg polgári vagy egyéb s zárma- zásuak közül adódnak. Azt hiszi, hogy ezt a megállapitást bizonyos mértékig korrigálnunk kell. Sándor: Sajnos vitába kell szállnia Csömör elvtárssal. Termeszetesen ő a klinikák belső életét nem ismeri, s igy nem tudja, hogy hogyan viszonyulnak a politikai kérdésekhez az ott dolgozó munkatársak, de egy felületi jelenségről be kell hogy számoljon, amiből bizonyos következtetéseket le lehet vonni. És ez az ideológiai továbbképzés, amiről már a titkár elvtárs is beszélt. Sajnos meg lehet állapítani azt, hogy az ideológiai oktatáson általában az idősebb korosztályok dominálnak, és meg lehet állapítani, hogy éppen azok vannak ott ezeken az előadásokon, akiknek tulajdonképpen ez nem is kötelességük. Azt gondolja, hogy ennek ellenére mégsem teljesen a fiatalokat kell e elit élni, hanem fel kell hivni a vezetők figyelmét, hogy nem árt egy kis nyomás.0 Hiszen világos, hogy az ideológiai oktatáson való részvétel kötelező minden oktatónak. Az -a javaslata, hogy az uj ideológiai továbbképzési szezonban gyakoroljunk egy is nyomást a részvételre vonatkozóan. Visszatérve a jelentésre, két kérdésről szeretne beszélni; Szó van arról, hogy a Marxizmus Tanszék és a szaktanszékek viszonya hogyan alakuljon és a kettő áthatásának a problémája állandó megoldatlan kérdés. Van a jelentésben egy javaslat, hogy ti. a végzett hallgatók közül a Marxizmus Tanszékre 1-2 hallgatót be kellene állítani. Érdeklődött ezzel kapcsolatban, és az a véleménye, hogy ez nem egészen járható ut. Nem hiszi ugyanis, hogy akár egyetlen egy is akadna olyan végzett hallgató, aki 6 évi tanulás után eljönne 2 évig filozófiát tanulni a Marxizmus tanszékre. Va- lószinüleg a javaslat szerzői is ezen a véleményen vannak, mert egy alternativ javaslatot is tesznek; azt ugyanis, hogy meg kellene beszélni, hogy egyes elméleti intézetekben dolgozó gyakornokok heti pár órát a Marxista tanszéken töltenek. Ez egy szükebb probléma, amin még gondolkozni kell. Ellenben a másik kérdés, az áthatás kérdése, sokkal érdekesebb . Felmerült az, hogy most már nekünk nemcsak lo, hanem 15 éves tervet is kell kés zitenünk, tehát egy bizonyos perspektívában kell gondolkozni. Ha ebből kiindulva a lehetőséget számbaveszi, azt kell mondani, hogy' egyik oldalról a perspektívának annak kell lenni, hogy a Marxista Tanszék, mint tanszék megszűnjön, mert hiszen áthatja idővel az összes
