Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. április 8., VIII. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok

Csömör1 Egyetérthetünk azzal a megállapítással, hogy az orvosok nagy többsége loyalis és aktívan loyalis a Párt politikájával szemben. Azonban - bár nem akar vitába szállni ezzel a me géllap it ás sál - saját tapasztalata a- lapján azt is leszögezi, hogy sajnos még mindig tekintélyes számban vannak olyanok egyetemünkön is, és általában az orvostársadalomban, akik passzíve loyal is ak, vagyis lényegében nem vesznek részt támogatólag a szocializmus építéséből. Magatartásuk, gondolkodásuk, ideológiai beállítottságuk olyan, hogy itt még komoly tennivalóink vannak. Somogyi elvtárs felszólalása rámutatott arra, hogy akkor, amikor a határidős rendelet végrehajtásáról van szó, amely párthatározat alapján született meg, milyen passzivitást tapasztalhatunk a professzorok részéről. Milyen aktivitást várhatunk a_be- osztottak részéről, ha a vezető állásban lévők, akiknek magatartásán múlik az ifjúság iiíétiéé nevelése, ilyen passzivitást mutatnak. Úgy gondolja, hogy azokat a szakembereket, akiknek az Egyetemen már nincs fejlődési lehetőségük, a népgazdaság kórházban, vagy rendelőintézetben gazdaságosabban, a társadalom nagyobb hasznára foglalkoztathatja. Másrészről ezek kikerülése az egyetemről azon fiatalok számára ad helyet és állást,akik ma mint központi gyakornokok vannak az intézetekben.

Egy másik kérdés, amivel foglalkozik a párthatározat, a klinikáknak az egészségügyi gyógyító munkába való bevonásának a kérdése. Neki az a benyomása, hogy a klinikák csak egész szűk keretek között tudnak javítani a terület; egészségügyi ellátásán. Ti. a klinikáknak rutinmunkája - csjezt általánosságban is le meri szögezni - olyan mértékű, amit %-ban alig lehet még fokozni, hogy az ne fenjen a tudományos és kiló az oktató munka rovására. Ellenben a klinikákon belül hol tudunk még javítani? Elsősorban azokon a helyeken és azokban a beosztásokban, ahol szintepunka nélkül vannak egyes intézeti tagok. Ez a professzorok feladata lenne, hogy vizsgálják felül az intézetükben dolgozók munkakörülményeit, és szükség esetén az embereknek a munkába való jobb, szervezettebb bevonására törekedjenek. A másik, - amit már Rektor elvtárs is ismételten megállapított, hogy a sebészeti ambulanciák voBmának azok, amelyek segítséget adhatnak. Azt szeretné leszögezni tehát, hogy csak korlátozott körülmények között lehet ilyen értelemben a klinikákra- számítani. Ne essünk abba a hibába, hogy az e~ gészségügy jobbá tételét úgy értelmezzük az egyetemen, hogy közkórházi nívóra süllyedjünk le és olyan tömegű rutinmunkát vállaljunk, ami már a tudományos munkát, a fiatal orvosképzést, az egyetemi oktaté munkát bizonyos mértékig akadályozza.

■tektor elvtárs előző bejelentése foglalkozott a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos feladatainkkal. Szeretné bejelenteni, hogy a szakszervezet elnökségével történt megbeszélés alapján Győr és Veszprém megyét patronálja az Orvosegyetem Szakszervezeti Bizottsága és ennek a megszervezését már elindították* Úgy gondolják, hogy ezek azok a megyék, ahol szükség van segítségre és ezekben a megyékben elsősorban a körzetekkel történt megbeszélés alapján, konziliáriüs jelleggel in-