Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. április 8., VIII. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok
-9Somogyi: A Politikai Bizottság határozatának tartalmi ré- szérói nem kiván többet elmondani, hiszen a leglényegesebb pontokat a Rektor elvtárs ismertette. Egy kicsit konkretizálni szeretné egyetemi viszonylatra ezeket a kérdéseket, mert az egyetem állami szerveivel tanácskozva, illetve az onnan kapott «jelzések alapján elég komoly problémák merültek fel, különösen a határozat szempontjainak végrehajtása során. Kezdené a leglényegesebb kérdések egyikével, amelyből adódik egy sor egyéb, - a határidős rendelet kérdésével. Az idevonatkozó rendelet teljesen világosan leszögezi, és a Politikai Bizottság határozata még inkább aláhúzza, hogy a határidős rendeletet maradéktalanul végre kell hajtani. Hogy mást ne emlitsen a Politikai Bizottság határozatából, mint azt, hogy a következő időszakban az ipari munkásság egészségügyi ellátását lényegesen meg kell javitani, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével lényegesen megnő a társadalombiztositottak száma, és az egészségügyi ellátottságot az eddiginél sokkal magasabb szintre kell emelni. Ugyanakkor 14o üres körzeti orvosi állás van. Megjegyzi, hogy 9oo üres állás van betöltetlenül az országban. A szak- rendeléseket szakmai szempontból meg kell erősiteni. Honnan várható ezeknek a helyeknek a betöltése, szakmai szinten való biztosítása, hogyha nem az egyetemről? Az a tapasztalat, hogy amikor megkérdeztük a professzorokat, hogy a határidős rendelet ezidei végrehajtása során kiket kivárnak a klinikáról más munkáterüie tre átirányítani, akiknek szakmai ^perspektivája már a klinikán nincsen, tudományos fejlődés tőlük nem várható, egyébként kitűnő szakemberek, - lényegében azt a választ kaptuk, hogy senkit* Kérdezi ezek után, hogy hogyan oldjuk meg ezeket a feladatokat, hogyha az egyetemről nem tudunk a professzori javaslatok alapján, más igen fontos munkaterük tre embereket adni? Azt hiszi, hogy elég világosan van feltéve a kérdés és nem lehet más a válasz rá, mint az, hogy revizió alá kell venni mégeg' szer ezeket a professzori válaszokat és a leghatározottabb formában megkell jelölni azt, hogy a határidős rendelet során kik azok a személyek, akiktől a klinika meg tud válni és meg kell válni. Azt hiszi, tapasztalhatták már a Tanács tagjai és a professzori kar tagjai valamennyien azt, hogy a Párt politikája az ellenforradalom óta döntő módon a beszélgetések, a meggyőzés eszközével ké- szit elő mindenféle határozatot. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy ez a politika itt az egyetemen is igen nagy e- reélményekhez vezetett, és ha a Politikai Bizottság határozatának bevezető részét nézzük, azt hiszi, hogy ez teljes egészében vonatkozik a mi egyetemünkre is. Ugyanaz a helyzet, mint amit a Politikai Bizottság határozottan kiemelt, tehát hogy az orvosok többsége mellettünk van, ha még van is sok tennivaló ezen a téren, de sokan vannak, akik aktivan is belekapcsolódnak a munkába, a szocializmus építésébe, tényleg a szó legszorosabb értelmében. Mégis azt kell mondani, hogy sok tekintetben - és itt a professzorok sem kivételek - egy bizonyos fokú érthetétlenséggel találkozunk.
