Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958

1957. december 3., II. egyetemi tanácsülés - Bejelentések, indítványok

Megindult az egyoldalú hibakeresés, a párt- és állami irányítás támadása és lejáratása, feléledtek a különböző polgári irányzatok és nézetek, különösképpen a nacionalizmus, helytelen elképzelések terjedtek el az értelmiség s ezen belül főleg az irók és művészek társadalmi szerepéről. A párt- és államvezetés néhány kísérlettől eltekintve, nem folytatott következetes elvi harcot ezek ellen a revizionista, polgári, nézetek ellen, s az adminisztratív intézkedések alkalmazásában is bizonytalanság és következetlenség volt tapasztalható. Kétségtelen, hogy a kultúrpolitika hibái és azok kijavításában megmutatkozott huza-vona is közrejátszott abban, hogy a művészek, de különösen az irók-egy részének - elvesztve megfelelő tájékozódásukat - szerepük volt az ellenforradalmi kísérlet ideológiai előkészítésében, 1956. november 4_e után a különböző művészeti ágakban, az egyes művészeknél - a párt és a kormány helyes politikája következtében - megindult az egészséges tisztulási folyamat. A helyzet elemzésével a párt lehetőséget adott arra, hogy a művészek felismerjék a helytelen nézeteket s ugyanakkor az állam a nehéz gazdasági helyzet ellenére is tetemes anyagi támogatásban részesítette a művészeket, sőt olyan jelentős uj alkotásokat hozott létre, mint pl. a Nemzeti Galéria. Ezt a tisztulási folyamatot hivatottak elősegíteni a párt és állam uj művészeti politikájának irányelvei.

2. A művészet szerepe társadalmunkban

Pártunk és államunk a jövőben sem mondhat le arról a fontos nevelőszerepről, amelyet a művészetek vállalnak az uj társadalom építésében. Továbbra is valljuk, hogy a művé s z et i munka a kulturális forradalom, a szocialista építés szerves része. Elvetjük azt a régi, helytelen gyakorlatot, amely a művészet egészétől elsősorban közvetlen agitációs feladatok megoldását várta. A művészeti alkotások ábrázolják a mi valóságunkat teljes bonyolultságában, neveljék népünket a szocialista humanizmus szellemében, emeljék népünk világnézeti, erkölcsi, művészeti kultúráját s ezzel segítsék közeli és távolabbi célkitűzéseinek megvalósítását. Azok a művészek, akik arra indítást éreznek, olyan műfajokban is teremtsenek uj alkotásokat, amelyek jellegüknél fogva közvetlenebb feladataink megoldására mozgósítanak.

Az irók, a művészek a mi társadalmunk megbecsült tagjai. A minden állampolgárt megillető közéleti tevékenység mellett azt kívánjuk, hogy elsősorban művészeti munkásságukkal szolgálják népűnket és legyenek hűek népköztársaságunk alkotmányához, népi demokratikus rendünkhöz. A proletárdiktatúra a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság állama s vezető ereje a munkásosztály pártja.

A néppel, a dolgozó osztályokkal összeforrott értelmiségre nagy feladatok várnak a mi államunkban, de semmi esetre sem játszhatja azt a szerepet, melyet a különböző revizionista nézetek hatására egyes irók, művészek szántak az értelmiségnek.

A múlt tapasztalatai alapján, de fenti célkitűzésekből kiindulva is rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a művészek jobban megismerjék népünk életét, szorosabban forrjanak össze a dolgozó rétegekkel, megismerjék azokat az előremutató és visszahúzó erőket is, amelyek a mi társadalmunkban megtalálhatók. A néppel való közvetlen kapcsolat nélkül a valóságot megragadni nem lehet, s nem lehet olyan müvet alkotni, melynek széleskörű s mély társadalmi hatása van.

A nép érdekeinek 'szolgálata egyben a haladás szolgálatát jelenti s ez esz meileg is magas követelményeket állít a művész elé. A tehetséget nagyrabecsül- jük, de úgy véljük, hogy az igazi tehetség nem az ösztönösség* hanem a tudatos munka aiápján fejlődhet. A tudatossághoz elengedhetetlenül hozzátartozik a vi - 1 ág-nézet tisztasága. Meggyőződésünk, hogy a világ leghaladóbb világnézete a. marxi zmus-leni ni zmus, s éppen azért állítjuk, hogy az igazi tehetség csak a marxista-leninista világnézet alapján bontakozhat ki a maga teljességében. A marxi zmus-leninizmus elmélete és módszere segiti művészeinket a fejlődés irányá- 24 -