Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958
1958. július 2., VIII. egyetemi tanácsülés - Egyetemünk Szakszervezeti Bizottságának "Az Egyetem Tanácsa számára készített memorandum tervezetének megvitatása
5 A szakorvosjelöltek szakvizsgára való elméleti képzése rendszeresenj heti 3-4 órában történik Stefanits docens vezetésevei, inden fiatal résztvesz tudományos témák kidolgozásában általában idősebb szakember vezette munkacsoportban. A III.sz. Sebészeti Klinikán megfelelő módon folyik a fiatal oktatók elméleti és gyakorlati képzése. A műtétek, asszisztenciák számát a fiatal oktatók kevésnek tartják. Ennek megoldására ők is a kórházi osztályokkal való kooperációt /esetleg csereakciót/ javasolják. Hiányolják a megfelelő sebészeti tankönyvet. A iv.nz. Sebészeti Klinikán Kudász professzor kifogásolja, hogy a fiatal oktatók klinikai felvételébe és elhelyezésébe nem folyik be eléggé. Személy szerint dr. Lőcsi József és dr. Karton György elhelyezését kifogásolta. A tanulmányutak, illetve orvoscserék biztosítását a fiatalok számára igen fontosnak tartja. Megemlítette, hogy nagy jelentőségűnek látná jó külföldi szakkönyvek magyarra fordítását. Az I.sz. Női Klinikán a fiatal oktatók különösen élesen hangsúlyozzák a kevés műtéti szerepeltetést. A párttag és munkás-paraszt származású fiatal oktatók irányéban olyan vélemény alakult ki /idősebbek részéről/, hogy ezek csak ’’politikai káderek”. A fiatal orvosokat nem oktatják kellőképen, a szakmai fejlődés túlságosan spontán alakul ki. Horn professzor hangsúlyozza a nyelvtanulás fontosságát, azt propagálja, a fiatal oktaták szinóe kivétel nélkül produkáltak is eredményeket a nyelvtanulásban. A II.sz. Női Klinikán Zoltán professzor mondotta el a bizottság tagjainak , hogy az utóbbi években a .gyakorlati munka igénye túltengett az elméleti munka rovására. Ez a fiatal oktatókra is vonatkozott. Éppen ezért bizonyos betegfelvét li korlátozást, csökkentett műtéti programot rendszeresített néhány hónappal ezelőtt /természetesen a szülészeti eseketek kivéve./ Az orvosok egy része /fiatal és idősebb oktatók egy aránt/ nem tartja ezt a megoldást jónak, ügy látják, hogy különösen a fiatal oktatók számára régebben is kevés műtéti, illetve asszisztencia lehetőség méginkább lecsökkent. A személyhez kötött betegfelvételt helyettesítendő SZTK beteg-irányitás nem megfelelő. Túlnyomórészt konzervatív kezelést igénylő nam operativ beteganyagot küld _z Ágynyilvántartó. Ezen a klinikán is fennáll az idősebbek problémája, mely szerint megfelelő kórházi állás túlontúl csekély számú, ennek következtében nem kívánnak eltávozni a klinikáról az idősebbek. Ez úgy hat ki a fiatal oktatókra, hogy nincs számukra megfelelő előhaladási lehetőség. /.
