Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958

1958. július 2., VIII. egyetemi tanácsülés - A fiatal oktatók szakmai és tudományos fejlődésével foglalkozó bizottság munkájáról jelentés

l'Jagy: ha a klinikák kiépítenének az elméleti intézetekkel megfelelő kapcsolatot és nem vennének fel fiatal oktatókat elméleti felkészültség nélkül, akkor ez a kérdés magától megoldódnék. Ilyen formán mód volna annak megállapítására, hogyaki klinikára törekszik, alkalmas-e tudományos munka végzésére, ha nem alkalmas, akkor 2 év után az elméleti intézetből módja van kórházba, vagy egyéb állásba kerülni, s igy a klinikák utánpótlása minőségileg javulna és kipróbáltabb lenne* így senki sem érezné elveszettnek az elméleti intézetben töltött. 2 évet, mert ez volna a feltétele a klinikára való kerülésnek* Természetesen a szakvizsgához ebből az időből valameny- nyit be kellene számítani valamilyen formában.

Kazár: az elméleti alap megszerzésére szolgál a medikus évek alatt végzett tudományos köri munka. Ha ezek az alapok megvannak, akkor meg lehet az elméleti intézetben a munkát úgy szervezni, hogy az elméleti szak azon ágával foglalkozzék, amelynek klinikai tárgyában akar a fiatal orvos később dolgozni.

Kektor: a kérdés eléggé bonyolult. Az összefüggés a következő: háromféle munkára készítjük elő a hallgatókat.

1. / a kizárólagos, gyakorlati gyógyító orvosi tevékenység. Zömmel erre kell előkészíteni a hallgatóságot. A 4 orvosegyetemnek el kell látni orvosokkal az országot. Ehhez minél jobb klinikus kiképzés kell. Ehhez elegendő az az elméleti kiképzés, amit 6 év alatt kapnak és a tudományos diákköri munka. Az ország nem engedheti meg magának, hogy általánosságban 2-3 év veszteséggel kerüljenek ki az orvosok a gyakorló munkába. A fiatalok egy része már az egyetemi évek után kimegy területre gyakorlati munkára.

2. / A végző orvosok egy részét szervező, egészség- ügyi munkára kell kiképezni,éz is eléggé nagy szám.

3. / A harmadik csoport, akikből g. tudományos munkát végzők kerülnek ki, a későbbi tudósok. Az orvosi egyetem sokrétűségéből folyik, hogy a tudások nagyon eltérők. A klinikai orvostudomány művelése egészen más feltételeket kíván és tartalmaznia kell azt a képzettséget^ amit a gyakorló orvostól megkívánunk.

Az elméleti intézetekben folytatott munka a mai tudományos szempontok szerint gondolkozó, türelmes munka művelésére képesít és látni kell a tudományos célkitűzéseket.

A fiatal embernek^ aki mést végez az orvosegyetem, fogalma sincs arról, hogy neki mihez van tehetsége. Benne főképpen a létigény uralkodik, mint minden fiatal emberben. Itt kell az irányítás módszerét meg- találni. Az irányítás módszere az egyetemen világos, több évi tapasztalat alatt kialakult, hogy az egyetem rendelkezésére álló központi gyakornoki állások zömét az elméleti intézeteknék kell odaadni. Lehető