Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958
1958. július 2., VIII. egyetemi tanácsülés - A fiatal oktatók szakmai és tudományos fejlődésével foglalkozó bizottság munkájáról jelentés
16 és igy mennek tovább. Az elméleti intézetekben a. nyilván methodikai kérdések feldolgozása felel meg a klinikai kazuisztikának. A Tanács a Bizottság jelentésének I. részével egyetért. Rektor: ennél az I. általános résznél a bizottság be s zámoló jának nem világlik ki eléggé, hogyan kívánnak foglalkozni a fiatal oktatók ideológiai, politikai fejlődésével? Hogyan kívánnak együttműködni a pártszervezettel, üzemi KISZ szervezettel. Amikor igyekeznek gondoskodni a szakmai fejlődésükről, ugyanakkor szem előtt kell tartani a másik kérdést is, mert különben lemaradnak ideológiailag. Ennek a kérdésnek kidolgozása szintén ehhez az általános részhez tartozik. Rektor: vitára bocsátja a bizottsági jelentés II. részét* Issekirtz: mint már többször leszögezték, kívánatos, hogy a fiatalok először elméleti intézetbe kerüljenek, és síitán klinikákra. Azonban igen sok esetben a fiatalok végzésük után mindjárt klinikára kerülnek. Ezeknél tudományos fejlődésükben ez nagy hiányosságot fog jelenteni. Kéri a rektort, hogy már az idén is nagy mértékben vegyék ezt a szempontot figyelembe és gondoskodni szíveskedjen, hogy a fiatalok végzésük után először elméleti intézetbe kerüljenek. Farkas: Ez a kérdés részben adminisztratív jellegű. Idén kb. 30 most végző orvos kerülhet az egyetemre. Hogy ebből mennyit helyezünk intézetekbe, mennyit klinikákra, az belső kérdés. A probléma azonban ennél mélyebb. A bizottságnak azzal a kérdéssel kelj. foglalkoznia, hogy vannak nem szigorúan vett orvosi szakmák, amelyeknél az a veszély fenyeget, hogy ott lassan nem orvosok fognak dolgozni. Ilyen a biológia, kémia, fizika. Azt kell megfontolni, hogy ez helyes-e, szüksegszerü-e, vagy változtatni kell ezen. Az utolsó 2 évben a biológián, kémián, fizikán gyakorlatilag csökkent az orvosok száma. Ennek a kérdésnek egyik része anyagi természetű, ami nem is az első években mutatkozik meg. Van egy bizonyos létbizonytalanság az elméleti intóz-etekhen az elméleti intézetekben dolgozókban. Ha elmegy klinikára 4 év múlva “szakorvos lesz belőle, mig aki az elméleti intézetben tölt el 2-3 évet, úgy érzi hátrányban van évfolyamtársaival szemben, akik addigra már szakorvosok. • /•
