Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958

1958. április. 23., VI. egyetemi tanácsülés - Bejelentések, indítványok

Egyetemi Tanácsülés! anyag:

IV»napirendi pont*

RektorUr t

A kollégiumi bizottság a rektori tanácsülésen kapott szempontok szemelőtt tartásával újólag foglalkozott diákotthonainknak kollégiumokká való fokozatos fejlesztésével* jelentésünk két részből 611.

Az első részben összefoglaljuk a kollégiumok létesítésével kapcsolatban felmerült elvi szempontokat, amelyek nemcsak a közvetlen tennivalókat határozzák meg, hanem irányt mutatnak a jövőre vonatkozólag is, a második részben pedig 1958-ra vonatkozó konkrét javaslatainkat terjesztjük elő.

I.

0

1./ Különbség diákotthon és kollégium között. A kollégium nemcsak lakást, hanem otthont is biztosit. Tagjait teljesebb ellátásban /pl.reggeli, vacsora/ részesíti, mint a ‘diákszálló és szervezett, irányított^ tartalomban gazdagabb nevelést, diákéletet biztosit. A hangsúly főleg a gondolat második részén van, tehát az eszmei, szellemi tartalomban való gazdagodáson, amelyhez véleményünk szerint szükséges

a./ tervszerű és a gazdasági ügyek mellett a hallgatók tanulmányi, kulturális, általános emberi fejlődésével foglalkozö kollégiumi igazgatás. Minden kollégiumnak külön igazgatója legyen, aki a diákbizottsággal együtt vezeti, irányítja a kollégium életét. Az igazgató határozott, céltudatos nevelői egyéniség legyen, aki minden tekintetben példakép, az igazgató fegyelmi jogkörrel rendelkezzék.

A kollégiumi élet kialakulása nem történik egyik napról a másikra. Jelenleg nincsenek sem igazgatók, sem diákbizottságok, akik megfelelő tapasztalattal rendelkeznek. Hazai és külföldi tapasztalatok egyaránt mutatják, hogy hagyományok nélkül nincs kollégiumi élet. Helyzetünket nehezíti az a körülmény is, hoy kimondottan medikus kollégiumokat illetően hazai hagyó.''oyaink egyáltalán nincsenek.

A kollégiumi igazgatás fokozatosan valósulhatna meg éspedig olyan ütemben, amilyenben ezt diákotthonaink átalakítása lehetővé teszi. Egyelőre csupán diákotthonaink patronálására gondolunk. Mindegyik diákotthonnak legyen egy-egy patronáló tanára / professzor, docens, tapasztaltabb adjunktus/, aki kézbe venné az iráiyitást és felfejlesztené a diákotthoni igazgatást kollégiumi színvonalra* Ezért a munkájáért megfelelő díjazásban részesüljön*

b./ könyvtár, amely a mélyebb szakmai, kulturális, általános emberi fejlődés alapja;