Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958

1957. december 3., II. egyetemi tanácsülés - Bejelentések, indítványok

járás-kelésben, a jármüveken s mindaiütt, ahol az emberek tömegesen fordulnak meg, sajnálatosan tapasztalható. Ez a tény, hovatovább tarthatatlan helyzetre vezet, mert ha a tülekedés, lökdösődés, a nőkkel, és idősebb emberekkel szemben való udvariatlanság és tiszteletlenség állandó jelleget ölt, s ha a gyermekeket neveletlenségükről nem lehet leszoktatni, úgy előbb-utóbb lehetetlen állapotok fognak főképpen Budapesten bekövetkezni a szocialista együttélés vonalán.

ad 4/b. A pedagógusok megítélésében kétségtelenül fontos szerepe van annak, hogy milyen eredményt értek el az oktató-nevelő munkába* Véleményünk szerint azonban kettőn áll a vásár, mert ha a szülők, az otthoni környezet nem tud megfelelő befolyást gyakorolni a gyermekek lákü létének, viselkedésének kialakulására, akkor a pedagógusok munkája is rendkivül megnehezített, sőt esetleg eredménytelen lesz.

B. Felsőoktatás.

Az egyetemi oktatók elsődleges teendője kétségtelenül az oktatásnevelés, de ezzel egyvonalban van a tudományos munka is. Ez utóbbi tekintetben a már emlitett reális igények biztosítása, továbbá egyes esetekben az oktatási tevékenység okozta túlterhelésen való könnyítés is fontos feladat.

A legmelegebben kell üdvözölnünk gyógyszerészi vonalon is az egyetemi oktatás idejének a jelenlegi 4 évről 5 évre való felemelését, ami a hallgatók sokszor emlegetett túlterhelésének megoldása mellett azt a célt is szolgálná, hogy az elméletnek* a gyakorlattal való egysége is biztosittassék.

Igen fontos volna az egyetemi hallgatóságot a szépművészeti alkotások megismerésére is rávezetni az egyetemen. Különösen a gyermekkorukban egyszerűbb környezetben felnőtt hallgatóságra vonatkoznék ez elsősorban. A zeneművészet megismertetésével kapcsolatban a mai mikrobarázdás lemezek eddig el sem képzelt lehetőséget nyújtanák a rendszeres zenekari, illetőleg operaelőadások kultiválásával, ami gramofonokkal is elérhető. Mind a zeneművészeti, mind a képzőművészeti, illetve szépművészeti nevelés kitűnő eszközként kínálkozik az egyetemi életközösség kialakításához, amellett, hogy egyetemi hallgatóságunknak komoly szórakozási lehetőséget nyújtana s ránevelné őket a kultúra szépsége mellett a szépség kultúrójára is. Az uj, szocialista embertípus kialakításához ez is szükséges, hiszen ismeretes, mily fontos jelentősége van az élet szépségei felismerésének, az ezt mindenki számára biztosítani szándékozó szocialista lársadalmi rend és az alkotó békéért való vágy, küzdelem közepette.

Az egyetemi jegyzetek tekintetében évrői-évre komoly nehézségek mutatkoznak, minthogy azok nemcsak hogy a tanfélévek elején, de akárhányszor annak a végén sem kerülnek a hallgatók kezébe a jegyzetiroda mulasztásából.

Fejlesztési vonalon a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Karán is sok feladat vár még megoldásra, különösen a férőhelyek s közöttük főképpen a tantermek, továbbá a berendezések és felszerelések biztosítása tekintetében.

A programm szerint az egyetemi építkezéseket a végleges profil után le kell zárni. Ezzel kapcsolatban nyomatékosan rá kell mutatnunk az uj gyógyszerészi fakultás perspektivikus terveivel kapcsolatban felmerülő nélkülözhetetlen fejlesztési igényekre, amiyek országunk gazdasági helyzetére való tekintettel nyilvánvalóan csak több év alatt lesznek teljesithetők s éppen ezért a következő hároméves terv során ezeket az igényeket is minél nagyobb mértékben ki kell elégiteni, ha csak az oktatás és a tudományos munka vonalán a korszerű külföldi egyetemektől el nem ácarunk maradni.