Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958

1957. szeptember 21. , Össztanári értekezlet - Marosán György államminiszter beszéde

Rektor az ülést megnyitja. Üdvözli Marosán G-yörgy állam-miniszter elvtársat, dr.Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter elvtársat, dr.Simonovits István miniszterhelyettes elvtársat, Barla-Szabó Ödön elvtársat, a MSZMP Tudományos és Kulturális osztály kiküldöttjét, dr.Balassa Sándor elvtársat a Minisztertanács titkárságának kiküldöttjét, dr. Bartha Ferenc főosztályvezető elvtársat és a Tanács megejelent tagjait. Nagyon köszöni, hogy Marosán elvtárs annyi elfoglaltsága mellett szives volt megjelenni és munkájukat segiteni. Az Orvosegyete­men folyó munka az értelmiségi munka egyik fontos része, s ezért fontos, hogy időnként meglátogassák a kormány és párt képviselői a professzorokat. Újból megindult a tanév és bár az elmúlt oktatási év II.felében komoly aavarok nem mutatkoztak - ak­kor Kállai elvtárssal tanári értekezleten beszél­ték meg a helyzetet és feladatokat és nnnek az ér­tekezletnek hatására komoly fejlődés indult meg - azonban teljes nyugalomról, teljes eszmei egység­ről nem beszélhetnek még. Úgy véli, hogy újból fel­vetik a problémákat, megbeszélik az egyetem poli­tikai helyzetét és ennek kapcsán komoly segítséget fognak kapni munkájukhoz. Úgy látja, hogy közel 3000 ifjú a szakmáját szereti, egy kis részük ki­vételével, tanulmányaikat lelkesen végzik, azonban | az ellenforradalom nem zajlott le nyomtalanul az -_p> ifjúság előtt. Az elmúlt eredményeket összevetve az ifjúság egy részében nincs meg az ideológiai tisztánlátás. Egy részükben bizonyos romantikus csalódottság észlelhető, mintha az ellenforradalom nem^katasztrófa felé vitte volna országunkat, mint­ha ők azt még mindig nagy nemzeti megmozdulásnak tekintenék és az ellenforradalom feletti győzelmet egjresek mintha valami csalódottsággal könyvelnék el. Nyiltan nem beszélnek erről, egy részük vissza­húzódott a politikai munkától, ami azt mutatja, hogy az a lelkesedés, amit az ifjúságtól várunk, amire támaszkodni akarunk még buzdításra, még _tűzgyújtásra szorul. Az ifjúság tisztánlátása ki­bontakozásához nem"elég a helyi szervek munkája. Évek tapasztalata alapján úgy vélik, hogy az ifjú­ság nevelésében döntő szerepe van az egyetemi ta­nároknak. A tanárok előadásokon, megjegyzéseikben, beszélgetéseikben, azonkivül magánéletükben, meg­nyilatkozásaikban adhatják meg azt a légkört, ami elengedhetetlen annak a célnak eléréséhez, amiről fentebb szólott. Ezenkivül 900 orvos van egyete­münkön, akik összekötők a tanárok és ifjúság kö­zött. Ha tehát ezek a professzorok részéről állan­dóan félre nem érthető magatartást nem tapasztal­nak, akkor az asszisztenciában sem alakul ki ez a magatartás, már pedig az ifjúság politikailag rendkivül érzékeny, élénken figyeli a tanárok maga­tartását, sőt még rel nagyitják a dolgokat és az ő lelkivilágukban ezek a dolgok nagy jelentőséggel­A ­n

Next

/
Thumbnails
Contents