Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1956-1957
1956. szeptember 5., I. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok
- X? ^ egészségügy területén azt a munkát, amire az egyetemen felkészültek és a fiataloknak kell idejönni, akik újból megtanulják ezt. Az egész kérdésben személy szerint revízió fog jönni, bár eddig sem tettek ki senkit az utcára, ezután sem fognak, fontos feladat háramlik a professzor elvtársakra a káderfejlesztési terv elleni hangulat leszerelésében. Azok szítják ezt, akik megértek már arra, hogy elmosenek az egyetemről, de nem akarnak elmenni. Tehát kettős feladat áll előttünk: az egyik az általunk elkövetett hibák felszámolása, másik azoknak az akcióknak leszerelése, mely az egészséges utánpótlást akadályozza. Egyetért Balogh dékán elvtárssal abban, hogy a párton- kivüliek bizalmát meg kell nyerni, azonban Balogh elvtárs személyében és a hasonló jól dolgozó elvtársak mégis osak teljes mértékben élvezték ezt a bizalmat, amikor professzor^, a fakultás dékánja lej4tt. A becsületesen dolgozó pártonícivüliek eddig is élvezték a párt bizalmát. Természetesen még ezen felül is mindent elkövet a párt és az állami vezetés még jobban leszerelje, ha egyes f6 frakcióknál ellenséges megnyilvánulás volna, de eddig is mindent elkövettek orvos-egészségügyi vonalon, hogy ezeknek a becsületes çàrtonkivüli elvtársaknak biztosítsák a munka lehetőségét. Balegh: nem óhajt részletekbe bocsátkozni, csak annyit, hogy a pártonkivliek helyzete éveken át nem volt valami rózsás, bizonyos fokú érzékenység maradt bennük vissza a régi évekből kifolyólag. Hedri: többen nagyon jól tudják, hogy a professzorok megvédésében és itt-tartásában a rektornak nagy és döntő szerepe van. Felhívja Balogh elvtárs figyelmét, hogy az eremnek ne csak e§yik oldalát, hanem a másikat is nézze, pl. éveken at a docensi kinevezésekre vonatkozó előterjesztéseit ütemezés szerint majdnem mind telj esitették. < Parkas István; a bizalmatlanság kérdéséhez a pártonki- vüliekkel szemben megjegyzi, hogy egyetért azzal, hogy az elmúlt 11 év alatt történtek igazságtalan, merev intézkedések. Ha ezeket összerakjak, akkor ezek épugy okoztak érzékenységet és keserűséget a párttag professzoroknak, mint a pártonkivülieknek. Az is igaz, hogy akik többet kaptak ezekből, fokozatosan visszahúzódtak és "megtanultak hallgatni", mert úgy érezték, hogy ha nyilatkoznak, ez még jobban nehezíti munkájukat. A XX.kongresszus ezen a téren szükségszerűen nagy javulást fog előidézni, azonban ez-a javulás sem fogja megvalósítani azt, hogy a párttag és pártonkivüli professzorok, vezető értelmiségiek különböző kellemetlen benyomást ne szerezzenek, miután munkakörükből kifolyólag igen különböző és sokféle szervvel van dolguk, tehát lesz olyan eset, hogy elutasításban részesülnek, de arra lehet törekdeni, hogy megfelelően megindokolják ezeket. A bizalom biztosításának nem az a módja, hogy a párt minden egyes kívánságuk teljesítését már eleve szentesítse, tehát ilyen ellentétek a jövőben is elő fognak fordulni, de ezt nem bizalmatlanságnak kell L
