Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1955-1956

1956. április 17., I. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok

-10ft végrehajtásnál segíteni? Van mintegy 4—5 olyan eset, ahol a professzor vita után - kifáradva a vitatkozásban - ment bele az áthelyezésbe« Az esetek többségében a professzorok megértették és egyértettek a személyzeti osztály és a párt- biiottoág véleményével. Ezek ismeretében kiván beszélni az elhelyezés kérdéséről. Azok a nehézségek, amiket à Rektor elvtár* említett, tényleg reálisak. Sokkal több nehézség adódik a gyakorlati végrehajtás során, mint ahógy az előzetes tárgyalások alapján várható volt« Akkor úgy tűnt, hogy a főváros ad 30 állást, a vidék is ad 20-30-at, ezzel le tudták volna bonyolítani á kádercserét. Gyakorlatilag ma az a helyzet, hogy egyenként adják az állásokat. Nemcsak az állások mennyisége, hanem min/ősége is nehézséget okoz, A miniszteri értekezleten képviselte azt az álláspontot, hogy közöljék az emberekkel az áthelyezési tervet, hogy legalább a többi 720 oktató megnyugodjék, ^ehet, hogy ezáltal mintegy 60 ember munkaintenzitása csökkeni fog, azonban az oktatók zöméhél megnyugvást fog kelteni.

Az értekezlet nem értett egyet ezzel a felfogással és ennek alapján született meg ez az intézkedés, hogy csak akkor szabad közölni ezt, ha konkrét állást tudnak felajánlani. Véleménye szerint a technikai végrehajtást módosítani kell. Külön kell foglalkozni a főorvosi állásokra ajánlottak kérdését a többiekétől. Miként Straub elvtárs mondotta,ha egy belgyógyász főorvosi állásra pályázatot hirdetnek, akkor az összessel foglalkozni kell a pályázatra való jelentkezés szempontjából, tehát minden főorvosnak szánt ember tudni fogja, hogy rajta van a káderlistán. Ugyanez lesz a helyzet a többieknél is, mert ha állás fog ürülni felajánlják egy valakinek, ennek 4 hónap múlva kerül megszüntetésre az állása, de nyilván ugyanezen állást másnak is fel fogják ajánlani, ha az első nem nyilatkozik azonnal. véleménye szerint szükséges a minisztériummal felvenni a kapcsolatot, hogy vizsgálják felül még egyszer, hogy nem volna-e helyesebb közölni ezekkel az emberekkel, hogy rajta vannak a káderfejlesztési listán. Mire a minisztériumi adminisztráció és a fővárosi tanács közli, hogy állás ürül, addig 4-5 állást is betöltenek, amelyek nem kerülnek bele a központi adminisztrációba, Ha viszont megmondják X.Y-nak hogy fel fogunk ajánlani egy állást, akkor maga is utánanéz, "izonyos mértékben sajátmagának is jobb lesz, ha maga választ állást. Az egyetemi tanácsülés ilyen értelemben forduljon a minisztériumhozç hogy adjon még egy lehetőséget a kérdés megbeszélésére és az egyetem addig is utána nép, hogy mit tud reálisan végrehajtani a rendeletből«

Gubi; lényegében ugyanazt kivánfc volna elmondani, mint Parkas elvtárs. A kérdést két részre kell bontani, a főorvosi és nem főorvosi állásokra, bár teljesen mereven a kérdést szétválasztani nem lehet. A főorvosnak szánt emberekről talán még könnyebben is menne a közlés, mert ezek pályázat utján helyezkedhetnek el, ezekre nem vonatkozik a meghatározott állás felajánlása, mert hiszen a pályázat nem meghatározott állás. Pl, a belgyógyász főorvosoknak valókkal a professzor közölheti, hogy megérett arra, hogy főorvos legyen, adja be pályázatát.. A másik résznél komoly nehézséget okozna, ha mindazokkal közölnék, akik körzeti, vagy rendelő ixtézeti állásra lettek szánva, hogy át lesznek majd helyezve, de állás még nincs. Ennek politikai kihatása volna% úgy éreznék az emberek, higy állás nélkül maradnak. Bar meg lehet bizonyos adminisztratív szabályozással oldani a kérdést: közölni, hogy