Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1955-1956

1955. szeptember 21., I. tanácsülés - Az 1954/55 tanévi államvizsgák értékelése és tapasztalatai

- 14 Gyenge : felhívja, à figyelmet arra, ho^y akik az utóvizsgájukon is megbuktak, ha egy tárgyhői történt csak a bukás szeptember 30.-ig még egy vizsgalehetőséget kaphatnak. Ezeket az eseteket személyesen fogják megbeszélni a professzor elvtársakkal.

Straub : köziig hogy a szeptemberi vizsgákkal kapcsolatban fegyelmezetlenség volt észlelhető. Pl. délelőtti vizsgára délután jelentek meg, vagy előfordult, hogy 2 nap múlva. Kéri a tanulmányi osztály segítségét, hogy a vizsgák ünnepélyes színvonalát fenntarthassák.

Törő t hasonló kéréssel fordul a tanulmányi osztályhoz és kéri még, hogy a vizsgakiirások t lehetőleg két nappal előbb kapják meg, hogy aszerint tudják munkaidejüket beosztani.

Dékán fegyelmi vétséget jelent, ha valaki nem jelenik meg a vizsgán a kitűzött időben. Ismételten felhivja a figyelmet, hogy a DISZ hasson oda, hogy a vizsgák ünnepélyesek legyenek. Ennek okvetlenül érvényt kell szerezni, -a vizsgakiirá- sokra az órát is rá kell vezetni.

VII. Az 1954/55 tanévi államvizsgák értékelése és tapasztalatai.

Dékán jelenti, hogy az Írásos beszámolót itt a tanácsülésen Çîôsztatta. Két probléma merült itt fel. л beszámoló úgy véli, hogy a vizsgák még mindig túl liberálisok, másrészt, hogy a vizsgáztatás nem egyformán történik. (3- &г.

Petényi: nehéz egységes elvek szerint kérdezni és osztályozni. Ez függ attól, hogy az illető vizsgáját hogyan ütélik meg és attól is hogy milyen beteget vizsgált meg. Nagyon nehéz egy fiatal orvostól megkívánni, hogy megfelelő gyakorlata legyen diferencial diagnosztikában és therapiában. Ha az illetőnek van eg^ bizonyos lexikális tudása, megfelelő idő után belejön a gyakorlatba. Ezen a téren messzemenő igényekkel fellépni nem szabad, mert még nem volt módja a fiatal orvosnak, hogy gyakorlatra szert tegyen.

Dabls: mint államvizsgabizottsági elnök közli, hogy azt a szempontot, amire Petényi professzor elvtá»s felhívta a figyelmet, teljes mértékben alkalmazták. Ha egy-egy betegvizsgálattal kapcsolatban nem volt alkalom, hogy a jelölt általános tudását vizsgálják, akkor kérdéseket tettek fel, hogy meggyőződhessenek az illető képességeiről. Olyan gyakorlati kérdést, mely azt tételezte volna fel, hogy gyakorló orvossal állnak szemben, nem tettek fel. Az ő bizottságuk, amikor egyes tárgyakban való tájékozatlanságot talált, megjegyezte, hogy ebből és ebből a részből nem felelt meg, de általános tudását illetően megfelelt.

Kazár: az osztályozás kérédéséhez kíván hozzászólni. Nem az volt a feltűnő, hogy Kalapos főorvosnál többen elbukta, hanem hogy az osztályozások gyengébbek voltak általában, mint a klinikai tárgyak osztályzatai. Közepes és elégséges eredmények ritkábbak a klinikai tárgyaknál, mint az államvizsgánál. A bukás kérdéséhez: az a helyzet, hogy egyes bizottságok nem buktattak még akkor sem, ha ok lett volna erre. Feltűnő, hogy a Dabis-féle bizottságban a kifogások ellenére sem volt egyetlen bukás sem. Az volt a gyakorlat, hogy megállapították, hogy a klinikai részből elégtelen, a közegészségtani részből közepes, ennek alapján átlagosan elégséges* Ezen a téren