Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1955-1956
1955. szeptember 21., I. tanácsülés - Miniszteri leiratok
- 9 Ezen segíteni kell és lehet. Á professzorok a hallgatók nagy tömegével állnak szembe az előadásokon, nincs annyi alkalmuk és idejük sem, hogy a hallgatókkal részletesen foglalkozzanak, kivételes eset, ha egyénenként tudnak egy-egy hallgatóval foglalkozni, de a tanszéki// segédszemélyzet intenziven tud velük foglalkozni. Ezeknek nevelő és oktató munkájától naf yon sok függ a tanszék munkáját illetően. Ennek a munkának az rtékelését a prémium tükrözi. ^ prémium rendszert kellete- hát revizio alá venni és részletesen kidolgozni, hogy azok kapjanak jutalmat, akik tényleg jól oktatnak és nevelnek. Ez a jutalom legyen arányban a végzett oktatói munkával; akinek több hallgatója, órája van, az nagyobb jutalomban részesüljön. A jövőben a tanszéki előterjesztésekben részleteden ki kellene mutatni, hogy X.Y. ennyi hallgatóval foglalkozik, eredménye ez és ez, a munkás-paraszt származású hallgatók fejlődése milyen, mennyi a lemorzsolódás, a nevelés terén milyen eredményt ért el és ezek alapján kell a prémiumot kiosztani. Ez is egyik módja annak, hogy az oktatók jól neveljenek. Eddig meglehetősen sematikus volt a százalékos szétosztás* A november jutalmazásnál érdemes volna arra alaposan felkészülni és megnézni, hogy az elmúlt tanévben egy-egy tanársegéd csoportja milyen eredményt ért el és általában egy-egy intézetnek milyen volt az oktatói munkája. Az I. - II,évet oktató intézeteknél, illetve általában ай elméleti intézeteknél kellene nagyobb mértékben prémiumot adni, mert ezeken van a nevelés fő súlya; itt kell orvossá nevelni elsősorban a fiatal hallgatókat. Szeretné, ha a rektor elvtárs ezzel a kérdéssel foglalkozna és bizottságot küldene ki. Kiss: ezek a fontos határozatok odavezetnek az első 10 év végéin,"bogy sok külső jelenség tartalommal telitődik meg. Úgy értelmezte legalábbis első hallásra ezeket a határozatokat, hogy a Központi Vezetőség a meglévő keretekbe több tartalmat akar belevinni. Nagyon vártak már erre a belső fejlődésre. Csatlakozik Issekutz professzor szavaihoz, hogy az első két éven nagyon sok dől el a fiatal hallgató nevelése szempontjából. Újból hangsúlyozza, hogy megfelelő nevelés, csak megfelelő külső környezetben történhet. Örül Erdey Grúz miniszter elvtárs ígéretének, hogy az ötéves terv végére megfelelő felszerelés fog a tanszékek rendelkezésére állni. Ehhez hozzáteszi, hogy megfelelő tisztaságra és karbantartásra is igen nagy szükség van. Ebben is kéri a Rektor segítségét. Ismételten örömének ad kifejezést a hallott határozatok fellett és kéri a jelenlévő autoritásokat, hogy támogassák őket ezek megvalósításában. dtraub: az elmúlt év folyamán az egyetemen is volt egy bizonyos bizonytalansági érzés. Nem látták tisztán a fejlődés útját. Ezért örül ezeknek a határozatoknak, mert ezek véget vetnek a bizonytalankodásnak. Helytelen volna azonban úgy felfogni a dolgot, hogy vissza akarjanak térni olyanra, amiről látták, hogy rossz volt. A 49-50-es években lezajlott munkaversenyékben sok pozitívum mellett igen sok gyermekes, egyetemhez nem méltó dolog is volt, nem ide kell visszatérni. E mögött az egész kérdés mögött az erkölcsi nevelés problémája húzódik meg. Az alap-probléma az, hogy hogyan tudják az embereket átntfelni, átalakítani úgy, hogy megtudják találni mindazt a szépet, amit meg lehet találni és aminek nem az anyagi feltétele a legfontosabb, hanem az ember. Amit a Köz-
