Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1955. augusztus 25., X. tanácsülés - Az általános orvosi kar dékánhelyettesének személyére vonatkozó javaslat
to о 10 az egyetem minden dolgozója, sőt minden magyar orvos nevében köszönetét mond. Nemcsak az egyetem elismerése ez, hanem az egész egészségügy, az orvosi tevékenység elismerése, a szakmának járó kitüntetést jelenti ez, amikor a Párt és a kormányzat ezt a szervezeti formát mégáévá tette. Külön köszöni Kiss professzor elnöki üdvözlő szavait, mely érdeden felül is munkájának elismerését jelenti. Megelégedetté teszik ezek a szavak és biztatást jelentenek jövőre nézve is. Programjaként azt szeretné lefektetni, hogy azt a munkát, amit eddig folytatott, még fokozottabb ütemben tovább fogja folytatni. Megkönnyíti ezt a munkát, hogy a Párt központi vezetőség politikai bizott- < sága foglalkozott az egyetemek életével és a nevelés problémái val. Megemlékezik arról, hogy sokan vannak itt, akik 1945-ben az egyetem elindulásakor, újjászervezésekor itt voltak és látták azt a reménytelenséget, mely árrá lett akkor sok emberen. Ha visszagondolnak, megállapíthatják, hogy az elmúlt 10 évben az ország és az egyetem is olyan szintre emelkedtek, amit nem remélhettek 1945 januárban. Amit akkor láttak, az égő várost, a teljesen tönkrement utcákat, üres üzlethelyiségeket, úgy tetszett, hogy talán 50 év alatt sem lehet helyrehozni. Es mi a helyzet ma? Egyetemi szempontból ma már az a problémájuk, hogy olyan szintre kell emelni az egyetemet, mint a nagy nyugati, háborútól nem sújtott államok egyetemeit, amelyektől fel szerelésben már is csak mintegy 10-15 évvel vannak elmaradva. Az elmúlt években tehát ilyen nagy utat tettek meg, akkor mikor 10 évvel ezelőtt egyetlen működő röntgen gépük nem volt, a felszerelések tönkrementek, épületek rombadőltek és ma azt határozzák el, hogy még ezt a 10-15 éves lemaradást is pótolni fogják és ezt a célkitűzésűket a miniszter elvtárs képviseli a központi szervek felé. A legközelebbi munkájuk nem is a szakmai munka fokozása, mert a szakmai fejlődésről taoaszta- kata alapján mondhatja - bárki mondjon is bármit - hogy ilyen orvosképzés, ilyen szakmai, gyógyitó tevékenyéég, ilyen megfelelő hozzáállás a munkához nem volt még az egyetemen. Eby dologra volna azonban még szükség és ez a politikai tartalom ebben a munkában, az emberek nevelése. A dolgozók túlnyomó része munkájával bizonyltja, hogy egyetért a demokrácia építésével, azonban ez nem elég, több szenvedélyességgel, több szeretettel kell előbbre vinni ezt a munkát. Szeretetre van szükség a demokrácia iránt, mely mindnyájunk részére munka- lehetőséget ad, anyagi felszerelést és nyugodt szellemet a munkához, biztossá, széppé teszi életünket, ennek a szeretetnek kell jobban kinyilvánulnia a professzorok a tanszemélyzet és az ifjúság részéről egyaránt. Az ifjúság ma természetesnek veszi, hogy minden érte van, hogy védett élete van. A demokráciánk szeretetét, érte a szenvedélyes kiállást kell átvinni a tanársegédekre és az ifjúságra, ez a legfontosabb feladatunk. Másik probléma az egyetem helyének tisztázása az -ország, az egészségügy életében. Ma döntő fordulat történt az orvosegyetem életében. Az egészségügy eddigi vezetői az egyetemet egy kicsit külön nézték, mint aminek a továbbképzés stb. nem feladata. ügy véli, hogy ilyen kis országban nincs sem pénz, sem ember, sem felszerelés ahhoz, hogy egymás mellett több intézményt ^szervezzenek, hanem az egyetemen lévő lehetőségekkel kell élni, a minisztériumnak az egyetemekkel össze kell forrnia, mi erre a munkára készen vagyunk és úgy gondolja, hogy . ezen az utón fog a magyar egészségügy nagy mértékben előbbre haladni.