Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1954. szeptember 15., I. tanácsülés - A Diákotthon kérdése
üvegtetőről visszacsapódik. Konkréten ebben a kérdésben alig lehet valamit is segiteni. Egy egyszerű áthelyezés egy szobába óriási nehézségekbe ütközik, olyan nagy a zsúfoltság. Azt meri mondani, hogy a jelenlegi helyzet katasztrofális. Ha ^ vennék a professzor elvtársak azt a fáradságot, hogy megnézzék, akkor belátnák, hogy ezen változtatni kell, mert hangsúlyozza, hogyha a miniszter elvtárs ezt látná, azt mondaná, hogy be kell ezt a diákotthont csukni. A tavalyi tanulmányi eredmények is tükrözik ezt, mert 14 személyes szobában, emeletes ágyak mellett, ahol pihenni sem lehet, nem lehet tanulni. Minthogy az idén a helyzet még rosszabb, nemcsak szociális és higénikus vonatkozásban, henem tanulmányi vonatkozásban is azt várhatják, hogy a helyzet rosszabbodni fog. Várday: felsőbb szervek előtt már szóba hozták, hogy a hallgatóság mennyire sérelmezte, hogy a felsőbb szervek és az egyetemi szervek engedték, hogy a Horánszky utcai épületet más egyetemnek adták oda. Ez olyan épület volt, ahol el tudtak volna helyezni 620 embert. Lehet, hogy szükségessé vált ez akkor, amikor gyors ütemben fejlesztették a közgazdasági és mérnöki egyetemeket. Most azonban megváltozott a helyzet, a mérnök és közgazdasági egyetem hallgatóinál létszámcsökkentés állott be. Pel lehet tehát vetni, hogy a Horánszky utcai épületet adják vissza az orvosegyetemnek. л DISZ Bizottság és az egyetemi hallgatók nevűében kéri a tanártestület^ hogy támogassák ezt a kérésüket, hogy a minisztérium ezt a kérdést épületcserével oldja meg. A kultúrterem kérdése is meg volna ezzel oldva. Az ifjúság követelése jogos, ha nem is mindig ad megfelelően hangot cinnek. A tegnapi diákotthon gyűlésen szörnyű dolgok hangzottak el, panaszkodtak, hogy poloskás, patkányos a diákotthon stb. Farkas : súlyos a helyzet ma a lakás kérdésbon nemcsak a diá- koknál, ^hanem a dolgozóknál is# Nem azt állatja, hogy a diákotthon kérdése megnyugtató módon rendezve van,' azonban nem mennek azzal előbbre, ha állandóan a régi problémákat hány- torgatják, nekünk magunknak kell megtalálni a segités módját. Fel kell a felelősség kérdését is vetni. Jóiért nem tatarozták az épületeket augusztusban? Miért nifics elég szekrény? Ki a felelős azért, hogy a hallgatók hanyagul kezelik a diákotthont, szemetelnek, miért tömődnek el a WC-к már 3 nap után? Miért van az, hogy a beosztá.8 ellenére más szobába mennek? Az a véleménye, hogy az uj épület szerzésére irányuló igényük fenntartása mellett, ne vágjanak mindent a felsőbb szervektől. Kaptak uj diákotthont az Ernő utcában, más egyetemek létszámcsökkentése következtében. Ezért fontos kérdés, hogyan szervezzék meg a diák- bizottságokat. Elsősorban arról kell beszélni, hogy ®it tud az egyetem saját hatáskörben csinálni, az aflott 1 körülmények között keU megoldani a helyzetet. A lét szán csökkentéssel kevesebb lesz a diákotthonban lakók számi, inind-' járt csökkeni fognak a problémák is. A másik kérdés, amiről beszélni kell a diákotthonok belső rendjének megteremtése. Ne foglalkozzanak az objektiv nehézségekkel сзир^п, hanem az egyetem hibáival, hogy mit tudnának maguk megj1*- vitani. Egyébként elismeri az objektiv nehézségeket^ az ónban döntően a saját dolgukkal kell foglalkozni* Kis: gyenge hallgatók sokszor panaszkodtak, hogy a koll e- giumban nincs fegyelem, nincs csend, nem lehet tanulni.
