Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1955. március 30., VII. tanácsülés - A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatából folyó feladatok Egyetemünkön
- 11 \(ûl előléptetésnél, szóval a kádermunka minden területén. És itt azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ellentétben az eddig felhozott hibákkal, ezen a téren nem a Pártbizottság volt elsősorban hibás. A szakmai vezetők, a professzor elvtársak sokszor igen nehéz helyzet elé állították a politikai szerveket. Nagyon gyakraefÉ teljesen apolitikuá álláspontot foglaltak el, mondván, hogy a politikai értékelés a pártszerv feladata. Sőt olyan meggondolással is talákoztunk, hogy a professzor két szakmailag kb. egyforma káder közül a politikailag gyengébbet támogatta, mondván, hogy a másikat úgyis a pártszervezet fogja nyomni, igy az ő sorsa biztosítva van. S0k hasonló példa van arra, hogy káderpolitikánkban bizony liberálisak voltunk. Ezen is feltétlenül változtatni kell. Le kell szögeznünk, hogy a Sztalin-i elvek változatlanul érvényesek és igy minden káderkérdésben a szakmai rátermettség mellett figyelembe akarjuk venni és fogjuk is venni a politikai megbizhatóságot. Ezt pedig csak akkor tudjuk eredményesen elvégezni, ha a szakmai vezetők és a politikai szervek szorosan és bátran együttműködnek. Kedves Elvtársak! A K.V. határozatát, illetve a belőle következő feladatainkat egy rövid 'beszámolóban kimeríteni nem lehetséges. Nem is törekedtem erre. Csupán szerettem volna röviden vázolni azokat a pontokat, amelyekben Pártbizottságunk állást foglalt. A párthatározat most 3 hete jelent meg. Mindnyájunk számára igen komoly feladatot jelent a tanulmányozása és alkalmazása. Megva- lósitása pedig állandó, szívós munkát fog jelenteni. Ezért nagyon szeretnénk, ha a jelenlegi napirenddel a kérdés megvitatását nem befejezettnek, rhanem csak megkezdettnek tekintenék a professzor elvtársak." ' Dékán megköszöni Farkas elvtárs beszámolóját és a kérdés felett a vitát megnyitja. Zoltán : a káderkérdéshez kivan hozzászólni. Kénytelen kijelenteni, hogy a Tanács hibát követ el akkor, amikor káderkérdések megvitatásánál. a politikai megbízhatóság szempontjait nem vette figyelembe. Az a véleménye, hogy a Tanács fontos positiok betöltésénél nem foglal úgy állást, mint ahogy a mostani párthatározat megkívánta volna. Olyan irányú felszólalások is, amik ezt szorgalmazták volna, közönybe fulladtak. A Tanácsnak ez az álláspontja nem korlátózódik szűkén vett egyetemi területre, mert hiszen a Tanácsnak igen sok tagja helyet foglal az egészségügy, orvostudomány irányitó szerveiben az ország minden területén. Ez az állásfoglalás értelmiségi területen elég általános és nem csak 1953 óta született meg, hanem igy van az értelmiségi területen a felszabadulás óta, a júniusi határozatban csak igazolásukat látták azok, akik ilyen álláspontra helyezkedtek. A márciusi párthatározat után Kovács István első titkár elvtárs a budapesti aktíván expressis verbis leszögezte, hogy minden vezető positio betöltésénél a szakmai rátermettségen kívül döntő szempont a politikai megbízhatóság. Hogy mennyire szükséges ezt leszögezni, mutatja, hogy nem egy tekintélyes szakember képviseli azt a véleményt, hogy nálunk orvosoknál csak a szaktudást kell elbírálni. Az ilyen állásfoglalás széles körben kihat. Farl^Äs elvtárs rámutatott arra, hogy az egyetemen sok fiatal, sok^beteg van reánk bizva és az orvosok magatartása a betegek és orvostanhallgatók nevelésében nagy kihatással van. Ezzel szemben az egyetemen igen sokan vannak még ma is, akik csak a szakmai szempontokat tekintik. Ezek az elvtársak v&IÖban jó szakmai gyakorlatokat tarthatnak, azonban ezeknek az embereknek a jelenléte akadályozza meg az eredményes nevelő munkát. Erre is szükséges a figyelmet felhívni. A párthaJ(- tározat nemcsak a párttagokra, hanem minden becsületes magyar
