Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1955. február 23., VI. tanácsülés - Az egyetemi oktatók munkaidejének jobb kihasználása

fel* Nyirő professzor elvtárssal együttesen ugyanazt a problémát tárgyalják. Nyiró professzor elvtárs felveti, hoöy a tanrend mebváÍtoztatása nélkül nehezen lehet összeszoritani az oktatói munkát.A tanrendet pedig nem lehet úgy megváltoztatni, hogy az minden tanszéknek egyformán kedvező legyen. Dabis professzor elvtárs szerint a hét utolsó három napjára összpontosított ülések esetleg azzal a veszéllyel járhatnak, hogy olyan torlódások állhatnak elő, melyek az elvi elképzeléseket lehetetlenné teszik. A professzorok majdnem kivétel nélkül igen sok egyetemen kivüli jelentős munkát végeznek: tudományos Akadémia Főbizottságai, ETT.szakbizottságai, szakszervezeti szakcsoportok, TTED különböző tudományos intézetei^ különböző tudományos bizottságok stb. Ezeknek fontossága kétségen kivüli. Különösen meg vannak terhelve azok a tanszékvezetők, ahol párhuzamos tanszék nincs, mert igy a legkülönbözőbb fórumok veszik igénybe. Hyirő professzor elvtárs szerint komoly minőségi javulást csak az oktatói létszám tekintélyes emelésével lehetne megvalósítani és akkor is csak úgy, ha a tanszékvezető alkalmas, a célkitűzéseknek megfelelően mobilizálható oktatói káderekkel rendelkezik. Tehát a professzoroknak a káderek kiválasztásában a múltnál messzebbmenően döntő befolyása legyen. Dabis professzor elvtárs helyesen veti fel, hogy legtöbb esetben nehezen vagy egyáltalán nem valósítható meg, hogy a tanszékvezetők magukat adjunktusaikkal, tanársegédeikkel helyettesítsék. Ez csak kisebb szervek felé járható ut. Dabis professzor javasolja, hogy a dékán szólitsa fel a hatáskörébe tartozó intézményeket: jelentsék összes egyetemen kivüli elfogalaltságukat, s ezek összegyűjtése után a dékán bírálja el, hogy a tanszékvezetők és az idősebb oktató személyzet elfoglaltságai közül melyek azok a legfontosabbak, melyeket okvetlenül meg kell tartaniok. Nagy Dénes elvtárs javasolja, hogy a 4ю. pontban foglaltakat terjesszék ki a tudományok kandidátusaira is. Ratkóczy professzor az 5.ponthoz azt javasolja, hogy a tanszékvezetők és egyetemi oktatók az egyetem vezetőjével való sikertelen tárgyalás után is csak a dékán utján, tehát nem közvetlenül, forduljanak a minisztérium illetékes vezetőihez. Véleménye szerint a 4.ponthoz is hozzá kellene fűzni ezt a feltételt, mert szükséges, hogy a dékán tudjon róla, milyen ügyben fordulnak a minisztériumihoz, annál is inkább, mert várható, hogy a minisztérium kikéri a véleményét. Mozsonyi professzor javasolja, hogy az értekezletek kezdő időpontja mellett azok várható befejezési idejét is tüntessék fel a meghivón, ahogÿ ezt tanácsüléseinken már megvalósitottuk. íüjSüixkíxí. Felveti azt a kér . est,hogy az ETT, az Akadémia ált^l történő meghivások és az egyetem keretén belül működő bizottságok meghívóira is vonatkozik-e az a rendelkezés, hogy a hivatalos időponton belül kitűzött bármely időpontra szóló meghivást csak a miniszter, vagy az értekezletet tartó intézmény vezetőjének aláirása esetén kell figyelembe venni. Javasolja, hogy az oktatószemélyzet tehermentesítése céljából a minisztérium adjon lehetőséget arra is, hogy a tanszemélyzet az adminisztrativ munkák alól mentesítve legyen, pl. leltári feladatok végzését megfelelő gondnokok lássák el, ugyancsak az intézetek gazdasági felszereléseinek beszerzését, pénzügyi dolgait stb. Kováts profesz- szor a Tüdőklinika munkájából adódó különleges szempontokra hivja fel a figyelmet. Klinikáján az orvosok állandó fertőzési