Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1955. január 26., V. tanácsülés - Betegek és dolgozók élelmezése
gozzák ki azokat a javaslatokat, amelyek szükségesek az élelmezés ügyének megoldásához. Megállapították, hogy központi elosztóra es klinikai kis konyhákra van szükség, ahol a ételeket befejezik. Ugyanakkor egyetértétek abban is, hogy a denen- tralizálást ki kell épiteni további klinikákra vonatkozóan is. így az I.Belklinikára, I. Gyermekklinikára,- I.Szemklinikára, majd a többi klinikákra is. A fejlődés ut«ja tehát a decentralizáció. Az osztályos tálalók felszerelését kiékeli egészíteni, a diétás forint keretet fel kell emelni és az élelmezés költségét a klinikák jellegének mebfelelően kell megállapítani. A 8.70, illetve 11.20-as frt keretet meg kell emelni, az állami hozzájárulás 1.30-as összege fordítható legyen az alkalmazotti élelmezéshez is. Szükséges az éleim szállítás korszerüsitése. Ezeket a problémákat akarták a minisztériummal megtárgyalni, azonban a minisztérium azt a választ adta, hogy nem tartja szükségesnek ezeket a kérdéseket tárca szinten megtárgyalni, hanem az egyetem tárgyalja meg az ÉTI-vel és valósítsa meg, azt amit meg tud valósítani az adott költ- Æaégvetési kereteken belül. Amikor ezt referálta a dékán elvtársnak az volt a vélemény, hogy tartsák meg ezt az értekezletet, nézzék meg a forint kihatást és 'terjesszék a minisztérium felé, amelynek feladata az anyagi feltételek biztosítása. Kéri a Tanácsot, hogy ehhez a programúihoz járuljanak hozzá, hogy ilyen értelemben előbbre tudják vinni a kérdést. Zoltán : két évig élvezték a gazdasági önállóságot, ami megszűnőt , fle megmaradt az ^önálló konyhájuk. A klinika ugyanabból az összegből főz és más intézetek dolgozói is esznek náluk, akik szintén tanúsíthatják, hogy ugyanabból sz ösz- szegből magasabb nivóju élelmezést tudnak kiállítani. Annak idején az önálló főzés ellen kifogások merültek fel, most örömmel hallja, ^hogy a fejlődés útja a decentralizálás. Akkor lesz jó az élelmezés, ha a klinikák önállóan fognak főzni. Szeretné megérni, hogy a gazdasági élet más területein is a fejlődés útja a decentralizálás legyen. .Dékán: mind a betegellátásban, mind a dolgozóknál igen fontos kérdés az élelmezés. Valóban több problémáról van szó, s szükség van a minisztérium támogatására és fedezet biztosítására. A klinikák betegforgalma sokszorosa a -felszabadulás előtűnnek, bár az ágylétszám nem efltei*kedett ennek arányában, el lehet képzelni tehát, hogy az élelmezés milyen problémát jelent. Ezzel szemben az élelmezés terén beruházás, felújítás jóformán semmi sem történt. Klinikáján is igen rossz állapotok vannak pl. tálalók stb. kérdésében, amit belső szervezéssel megoldani nem tudnak. Ehhez pénz és tervek szükségesek. A konyhák decentralizálása tekintetében hosszú évekre visszamenően az volt az egyetem terve, hogy központilag készítik a félig kész ételeket és ahol lehetséges klinikai kis konyhákat állítanak fel. Sajnos eddig csak a II.sz.Nőiklinika tudta ezt megvalósítani. Ahol nem lehet az önálló kis konyhát megoldani, azok számára természetesen kész ételeket is kell készíteni központilag. Azonban van egy másik része is a referátumnak, hogy vannak klinikák, ahol az élelmezés kérdésével a processzor elvtársak nem foglalkoznak eléggé, még felelős tanársegéd sincs megbízva, sőt diétás nővérük sincs. Ezt a részét a kérdésnek saját hatáskörben kell megoldani. Helyes volna, ha minden professzor
