Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1955. január 26., V. tanácsülés - Miniszteri leiratok

Egy tárgyból egy tankönyv irassék. Maga is azon a véleményen van, hogy egy tankönyv Írásánál egy vezéreszmének kell érvényesülni. Az anatómiai tankönyvnél azokat a szakembereket vonták bele a tankönyvirásba, akiknek didaktikai áriékük volt.

Nem elég, hogy szakember legyen valaki, jó didaktikusnak is kell lenni. szovjet tapasztalatok is azt erősitik meg,hogy egy vezéreszmének kell érvényesülni és a többi munkatársak ennek irányítása alatt dolgozzanak, s igy a több szerző előnyös lesz. Javasolja, hogy valamilyen garanciát kell felállítani arra vonatkozóan, hogy a tankönyvek didaktikusak legyenek, mert a medikusok is érzik ennek hiányát. Helytelennek tartja, ha több szerző javaslatára - mint pl. a kórtannál, ahol 4 szerző adott be javaslatot - egy legyen megbízva a tankönyv Írásával, -mert ez disszonanciára vezet. Valamiképpen el kell érni, hogy plágium ne legyen a tankönyvekben. Előfordul, hogy átvesznek ábrákat, illusztrációkat nyugati könyvekből felírás nélkül. A könyvek inkább egyszerűbbek legyenek, de önállóak és ha ábrákat illusztrációkat átvesznek, akkor azt megfelelő felírással lássák el. Javasolja végül, hogy a tankönyviró bizottság mellett egy-két olyan szakember működjék, akik az illusztrálás, rajzok nyomdai technikáját jól értik, mert igy igen sok pénzt megtakaríthatnának és jobbak lennének az illusztrációk.

Az is fontos szempont kell legyen a tankönyvÍrásnál, hogy a tankönyvek egyetemi hallgatók részére Íródnak, tehát megfelelő szinten kell azokat megírni és nem a vitás problémákat kell kifejteni, mert azzal az ifjúságot csak megzavarják.

Issekutz: különbség van az anatómia és pl. a gyógyszertan kö- zött tankönyvírás szempontjából. Éppen ezért nem osztja Kiss professzor azon álláspontját, hogy az egyetemi tankönyvnek olyannak kell lenni, hogy abból a hallgató megtanulja a leckét. Azért vannak az előadások, hogy a hallgató jegyzeteljen, a tankönyvnek az a feladata, hogy tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyekre szükség van és legyen olyan magas színvonalú, hogy gondolatokat ébresszen és a problémákat is tárja fel.

Nem baj, ha a tankönyvben olyan vélemények vannak, amelyek nem egyeznek meg a professzor véleményével, az ellentéteteket lehet tisztázni és a hallgató is tudja meg az ellentétes véleményeket. Az orvostudományban 80%-ban vitás kérdések vannak és nem dogniák.

Kazár; abban a kérdésben, hogy egy szerzője, vagy több szerzője 1 egyen-re a tankönyvnek a legutóbbi tapasztalatok és az Egészségügyi Könyvkiadóval folytatott megbeszélés alapján az a nézet alakult ki, hogy egy szerzője legyen a tankönyvnek, azonban ho ;y több szakember is résztveg; en a könyv létrehozásában, ők lektorálják a könyvet. így egységes stilusu és egységes szellemű lesz a tankönyv. Az uj tankönyvkiadás már ilyen æempontok szerint fog történni. Most azért fordult a minisztérium a Tanácshoz, hogy segítséget kérjen annak megállapításában, hogy milyen sorrendben adják ki a tervbevett tankönyveket. Az Arcibisev könyvet mint tankönyvet vették fel a tervbe és az Egészségügyi Kiadó ebben az évben kívánja kiadni, ezért -meg kell állapítani, hogy szükség van-e tankönyv formájában való kiadására. Ez döntő kérdés, mert csak mint tankönyvet tudják kiadni. Felhívja a figyelmet arra, hogy nem egy olyan tankönyv van, amit nem használnak a hallgatók és nem kívánják ezt a számot még növelni. Ezért szükséges a Tanács állásfoglalása.