Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1954. december 17., IV. tanácsülés - Miniszteri leiratok

igazgatójának aláírásával és a klinika pecsétjével ellátott igénylésre a gyógyszereket szolgáltassa ki.

Dr.G-ömöri Pál egy.tanár elvtárs is.aggályát fejezte ki.Felve- tette a kérdést, hogy az elosztást nem lehetne-e valamiképpen decentralizálni. Pl. külön a külső klinikai telepen, külön a tus belső klinikai telepen; vagy külön megosztást szakmánként, pl. belgyógyászat, gyermekgyógyászat stb. Úgy gondolja helyes lenne ha evvel a kérdéssel egyetemünk gyógyító bizottsága foglalkozna Tulajdonképpen itt egy adminisztrativ intézkedésről van szó. Eddig minden esetben az Eü.Miniszteriumtól külön kellett kérni ezeket a gyógyszereket. Előterjesztésükre az egyetem egészének bizonyos kontingenst bocsátottak rendelkezésére. Azonban ebből egyes tanszékek minél nagyobb mennyiséget szeretnének megszerezni, pl. volt rá eset, hogy 5o gr. aureomycint Írtak fel. Azért bizta meg dr.Halka kondort, klinikája tanársegédjét ezzel a feladattal, mert különleges érzéke van a gyógyszerekkel való foglalkozásban, mint a klinika gyógyszerfelelősének, de szivében átadja ezt a munkát más klinikának. Úgy gondolja, ho0y itt inkább presztízs kérdésről van szó, hogy egy tanársegéd felülbírálja egy professzor rendelését.

Rusznyák: Nemcsak presztízs kérdésről van szó, de arrpl is.

Hormaíl'a'g is lehetetlen, hogy a tanár kiállít egy rendelést, hogy szükség van az illető gyógyszerre és azt egy tanársegéd felülbírálja. Ha a dékán bírálná el, az egészen más volna.

Pl. a minisztériumból is bármilyen intézkedés a miniszter nevében történik. Nem tarthatja helyesnek, hogy egy profesz- szor által megállapított szükségletet egy más szakmabeli tanársegéd bírálja el. Másik kérdés, hogy a rendelkezésre álló mennyiséget miként lehet elosztani. Erre is meg kell a módot találni. Adott esetben a beteg élete függ attól, hogy megkapja ,az illető gyógyszert és erre egy gyerme%yógyász tanársegéd esetleg nemlegesen birálja el a kérdést.

Takó: ezzel az üggyel kapcsolatban két nappal ezelőtt felhívták, hogy az egyik klinikák/ fekszik egy beteg, akinek 2 gr- Cortisonra volna szüksége. Amikor megvizsgálta az ügyet, kiderült, hogy Cortison az egyetemnek rendelkezésére áll, de a klinika vezetője nem veszi igénybe azt. Tehát a gyógyszer rendelkezésre áll, azonban a beteg, aki ibényli azt, nem kapja meg. Ennek igen súlyos kihatása érződik.

Gerő: ha az Egyetemi Gyógyszertár lett volna megbízva az elosztással , akkor ezek a presztízs sérelmek elesnétek volna, akkor nem lenne felülbirálat, csupán a kontingens szempontja szerepelne. Hasznos volna, ha a klinikáka-c tájékoztatnák,hogy milyen készletek vannak. Eddig úgy igényeltek, ahogy a szükség hozta és miután eddig mindent megkaptak, szinte úgy érzik, hogy korlátlan mennyiség áll rendelkezésre. Más volna a helyzet, ha a klinikák tudnák, hogy mennyi áll rendelkezésre,jóbban tudnák a szükségleteket megszabni. Összefoglalva egyik kérdés tehát a tájékoztatás, a másik pedig, hogy az elosztással az Egyetemi Gyógyszertár foglalkozzék, nem szakmai elbírálás formájában, hanem a rendelkezésre álló készletek igazságos elosztása alapján.

Dékán : úgy látja, hogy mégis presztízs kérdésről van szó,ami pedig hibás, mert ha a dékán megbíz bárkit, vagy kiküld egy bizottságot, az a dékánt képviseli, éppenugy mint a minisztérium bármely előadója a minisztert. Úgy gondolta, hogy segít