Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1954. november 10., III. tanácsülés - A IV. és V. éves orvostanhallgatk nyári kórházi gyakorlatairól jelentés

Még azt sem tudják egyelőre, ho0y hány állásuk lesz, tehát ilyen szempontból még nincs elosztás. Kéri a professzor elv­társakat, hogy nevelő munkájuknál vegyék ezeket a szemponto­kat figyelembe. Igen jó lesz, ha a klinikákra olyan tanársegédek kerülnek, akik ismerik a vidéki munkát. Kováts; ő is mindig elmondja a hallgatóknak, hogy körorvos volt, hogy miképpen lehet vidéken dolgozni, mert a helyzet az, hogy mindenütt lehet dolgozni, de a vidéki munka sokkal nagyobb szel­lemi aktivitást kiván. Vidéken sajátmagára vám utalva az or­vos és tőle függ, hogy hogyan halad. Azt az elvet, hogy min­denkinek 2 évre vidékre kell menni, abszolút helyesnek tartja, ott megláthat olyan dolgokat, amik az orvostudományra rendkí­vül hasznosak és amit a fővárosban soha sem ^láthat. Petényi : helytelennek tartja azt, hog;^avaiaicfv^yenge hallgató lett, mert el volt foglalva egyél? területen és sl következő évben fják Budapesten, hogy ezt az elfoglaltságot folytassa. Ezért kell megnézni a DIöZ munkát. - A vidéki orvosi munka felelősségtel­jes, ezt személyében is tudja, 5 évet töltött vidéken, van tapasztalata. Azonkívül élete javarészét közkórházban töltötte. Mindig lebelőbbre helyezte a betegellátás kérdését. Nem-áll fenn, hogy azt oktatnák, hogy vidéken rossz a munka, sőt min­dig elmondják, hogy a gyermekgyógyászat rendkívül hasonlit a ^ falusi orvos munkájához. Egyes emberek elkövethetnek termé­szetesen hibákat, ez előfordul, azonban az általánositás, hogy a bpesti egyetemen ezt tanítanák, nem indokolt. A gya­korlati kiképzésre vidéken több alkalom van, mert kevés az orvos, ugyanez vonatkozik a fővárosi közkórházakra is. Dékán: egyetért azzal, hogy az egyetemi tanárok előadásaikban térj enek ki ö vidéki munkára. Azt, hogy az egyetem ebből a szempontból jól dolgozik, az élet megcáfolja. Évek óta látja, mint dékán, azt az óriási erőfeszítést, amikor vidékre kell küldeni a hallgatókat. A mostani VI.évesek csak 8 hónapra, gyakorlati munkára kerülnének vidékre, vizsgázni visszajönnek es csak azután van a szétosztás, mégis 90?o nem vállalja ezt. Példaként emliti saját klinikáját, ahol most több szakorvos vizsgázott és az egyik gyakornokának, ki most vizsgázott fel­ajánlottak szakorvosi állást Sztálinvárosban 4.000 ft fizetés­sel, lakással és kocsihasználattal és nem vállalta el, másik­nak vidéki bányatelepen 20 ágyes körzeti rendelőintézeti ál­lás, 3'szobás lakás, fix fizetésként ooo ft, az illető 7 éve tanársegéd nincs perspektíva előtte és mégsem megy. Tehát va­lami mégsincs rendben az egyetemen. Hinéen szakorvosból nem lehet egyetemi tanár, még docens sem. Itt valami alapvető hiba van. Ebből a magatartásból tényleg .az tűnik ki, hogy/tudomá- nyos munka, bizonyos magasabb szinten való munka csak a kli­nikákon , J~ utf‘f , ллла Ц. Balogh ; ennek, okát bizonyos bizalmatlanságban látja. Az ifju- ság bizalmatlan bizonyos kérdésekkel és e kérdések irányitói­val szemben, vagyis bizalmatlanság van az ifjúságban a minisz­tériummal, a tanári karral szemben, a mihiozterium bizalmat­lan a tanari karral szemben stb. Miért e bizalmatlanság? Mert ma ezt mondjuk, holnap mást csinálunk és az ifjúság nem hisz. Ez a valóság, az ifjuság~bizalmatlan. Természetesen, ha emelett elhangzik olyan kijelentés, hogy vidéken nem lehet dolgozni, ez jól jön az ifjúságnak, belekapcsolódik, mert min­dent elkövet, h<?gy ne kerüljön vidékre. - Második probléma, hogy nem sikerült az orvosi munkát, az orvosi hivatást meg- kedveltetni a hallgatókkal. Ha sikerült volna megkedveltetni, akkor a VI.éven nem nézné azt, hogy csak Bpest jelent számára exisztenciát, hanem hivatást érezn'e és elmenne falura is.

Next

/
Thumbnails
Contents